Nem csak nekik, hanem a kulturális területen dolgozóknak is. A színházaknak és egyéb közművelődési tereknek felül kellett írniuk a programjaikat: online színházi előadások, koncertek, zenés estek, digitális tárlatvezetések jelentek meg, mintegy mentőövként a szakembereknek és a művelődni vágyóknak. Bár le kell szögezni, hogy bármennyire is jó egy platform, sosem fogja visszaadni az élő show varázsát. Bármennyire is pazar kameraállásokkal dolgozik egy színházi előadás, az „ott vagyok, együtt lélegzem a színészekkel” élményt nem tudja biztosítani.

Sajnos jelenleg ezt a világot éljük, így mindenki kénytelen kompromisszumot kötni. Így egyre több szórakozási forma költözik át a bitek világába. Ez történt a szabadulószobákkal is. Már rengeteg ilyen játék hirdet online verziót magáról, amelyet az otthon kényelmében, egy székben ülve meg lehet csinálni. (Érdemes megemlíteni az egyszer játszós, szabadulós társasjátékokat. A legegyszerűbbek már csak egy pakliból állnak.)

Egyes közművelődési intézmények szintén éltek a technika adta lehetőséggel, így az Abonyi Lajos Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumi Kiállítóhely is a digitális térbe költöztette legújabb játékát, a bármikor és bárhonnan játszható, „Elveszve a téridőben” című programját, amit egyedül vagy családi szórakozásként, csapatban ugyancsak végig lehet vinni. Utóbbi azért szerencsésebb, mert a játék a lexikális tudástól kezdve a matematikán a ritmusérzékig számtalan kompetenciát megmozgat.

A játékosoknak egy időutazó bőrébe kell belebújniuk, hogy segítsenek neki visszajutni a saját idejébe, mielőtt az időugró karóra energiacellája egy óra alatt lemerülne. Ehhez pedig rögös út vezet: számtalan képi, videós és hangfeladvány, amelyeknek a középpontjában nem csupán Abony múltja áll.

A játéknak legfőbb célja az „edutainment”, vagyis a játszva tanulás, amely gyerekeknek, fiataloknak különösen a hasznára válhat.

Jandácsik Pál