A Duna-Tiszaközi Hírlap ’28. október 7-i számában, csak egy rövid hír adta tudtul, hogy baj van az Alszegen működő céggel.

„A hét végén öt feljelentés érkezett a rendőrségre, melyekben csalás és sikkasztás címén feljelentést tettek az alszegi Silberstein gabonakereskedő cég ellen, amiért a bizományba átvett gabona árával a tulajdonosoknak nem számolt el. A feljelentésekre, valamint a kecskeméti kir. ügyészség ilyen irányú utasítására a rendőrség pénteken bűnügyi zárlatot rendelt el a Silberstein cég ellen s az összes árukészletet lefoglalta.”

Két nappal későbbi vezércikkében „Kló” azon háborog, hogy „Az árakat egy pénzkirály kénye-kedve szerint irányítja, aki a tőzsdén egy legyintéssel, vagy pár perces telefonnal többet arat, mint száz és száz főldmívelő munkás, dolgos keze.”

Az írás kitér arra is, hogy a gazdasági kényszer miatt kénytelenek nemcsak a gazdák, de a napszámosok is a napszámba kapott gabonát bizományba adni a spekulánsoknak. Akik, ha csődöt jelentenek, magukkal rántják a becsületes emberek százait, ezreit. Így volt ez.

„(…) keserves csalódásként a Máter és a Kulcsár cég bukása, s most a Silberstein-krach idején is!”

Az újság belső oldalán a „boltos Rozi” nagyarányú bukását sejteti a szerző. A helyi és a kocséri telepen lefoglalt áruk értéke meg sem közelíti a többszázezerre tehető követelést! A rendőrség nagy erőkkel nyomoz! – olvashatták eleink.

Néhány nappal később a házaspárt letartóztatták és a kecskeméti kir. törvényszék fogdájába vitték. Az ügy pedig már-már országos méretűvé dagadt néhány fővárosi lap jóvoltából, mert nem csak a szomszédos településen élők lettek érintettek az ügyben, hanem távolabb lakók is. A fővárosban úgy tudták…

December 9-én arról írt az újság, hogy dr. Hévizy vizsgálóbíró Kőrösön hallgatja ki a tanukat, akik nagyobb része „szegénysorsú” ember, s megterhelő lenne számukra a Kecskemétre utazás. Eddig 200 kihallgatásra került sor, a Városi Nagyszálló tanácstermében.

A Híradó 1929. január 8-án már arról ír, hogy a vizsgálóbíró befejezte a kocséri és kőrösi tanúk kihallgatását, több mint 300 embert. Ezt követik a kecskeméti és vidéki tanuk. Az iratok súlya már meghaladja az egy métermázsát, a kár pedig a tízmilliárdot!

A tanúkihallgatások során kiderült, hogy nem csak gabonát vettek át bizományba, hanem magánosoktól pénzkölcsönt is vettek fel, búsás jutalékot ígérve. Az egyik tanú, Piller József kereskedő elmondta, hogy ő már 1927 elején levelet írt Beretvás János kormányfőtanácsosnak, hogy a dolognak nem lesz jó vége, és utána kellene nézni a dolgoknak. Ám a gazdák többsége lebeszélte a levél elküldéséről. Sőt, a „nagyhangú Rozi” mellé álltak, aki bírósághoz fordult. Első menetben Pillert el is marasztalták becsületsértésért. Ugyanígy járt Járvás Ferenc kereskedő is, mert hasonlóan vélekedett a Silberstein házaspár manipulációiról. Másodfokon azután felmentő ítéletek születtek.

A bizonyítási eljárás során kiderült, hogy a cég már 1925-ben is ingatag lábakon állt. A bíróság akkor ennyivel beérte…

Híradó november 3-án jelezte, hogy „Silberstein Dávid és Láng Róza bűnügyét hat napon át tárgyalja a Kecskeméti Törvényszék.” Összesen 464 tanúja van a kiterjedt és szövevényes bűnügynek. Nagykőrös, Kocsér, Kécske, Csemő, Szentkirály, Mikebuda, Törtel, Kara, Cegléd, Kecskemét gazdálkodói a károsultak”.

Az ügyész részletesen ismertette a vádlottak előéletét: a helybeli születésű Lang Róza 17 évesen a Neu-cégnél kezdte a gabonakereskedelmet. Miután férjhez ment Silberstein Dávidhoz önállósulva, gabonával kezdtek foglalkozni. Nem sokkal később, Neu Jakab bele bukott a gabonába.

„Mert a »Rozi & Co.« 20%-kal többet ígértek az átvett gabonáért. De mennyit fizettek?” – idézte az egyik tanút a tudósító.

A kezdetben sikeres üzlet bővült gépekkel, műtrágyával, amit bizományba vettek és az árat részletben törlesztették.

A vád: 229 rendbeli csalás vétsége, 9 sikkasztás büntette, 33 vétség és csalárdbukás büntette.

A kőrösi városi szálloda nagytermében, gyér érdeklődés mellett lefolytatott tárgyaláson csak nehezen lett világos, a szövevényes, és éveken keresztül folytatott sikkasztássorozat valamennyi részlete.

A Híradó december 1-i számában, két teljes oldalon olvasható az eddig lefolytatott tárgyalás eseménye.

„Kz” konklúzióként megállapítja: ”A népszerű Rozi, aki mindent ki akar magyarázni és magát a gazdasági helyzet mártírjának feltüntetni, bámulatos emlékezőtehetséggel brillírozott a hét valamennyi napján. Férje, Dávid nem sok vizet zavar, semmire nem emlékszik. Mindkettőjükön az látszik, hogy meg vannak győződve ártatlanságukról.

A főtárgyalásra felvonultak óriási tömegében az asszonyok fennhangon hevesen támadják Rozika ténsasszonyt, míg a férfiak jóindulatú elnézést tanúsítanak gabonás királynőjük, Lang Róza irányában, aki éveken keresztül szép szóval tartotta őket – pénz helyett”.

A több száz károsult közül sokat név szerint is említ az újság. Például Tóth Endre 2146 p; Czene István 1500 p; Balogh Ferenc 1562 p; Hubai Zsigmond 1014 p; Macsali István 2044 p; Kucsera Istvánné 2400 p; Irházi Antal 1090 p; V.Faragó Dénes 1362 p; Pándy Sándor 1600 P; Pesti Gerzson 860 p; Pesti Pál 3225 p; Szurmó Istvánné 2068 p; V.Faragó Józsefné 2500 p; V.Faragó Erzsébet 1215 p; Csete László 2556 p.

Volt, aki terménye árát nem kapta meg: V. Faragó Ferenc 100 q. rozs, Marticsek László 36 q. rozs, G.Szabó állomásfőnök 12 q. kukorica, ifj.Körtési László 17 q. búza. És így tovább…

A tárgyalásvezető bíróval együtt a tudósító is megdöbbenve hallgatta a tanúkat, akik közül senki (!) nem kívánta „Rozi nagysád” megbüntetését. Még az a 185 holdas Göbölyös Sándor sem, akinek legalább 44000 pengővel tartoztak Silbersteinék!

Tanúként idézett helyi bankvezetők egytől-egyig pontosan fizetőknek ismerték őket. Követelést nem jelentettek be!

Végezetül a csődtömeggondnokot hallgatták meg, aki elmondta, hogy a leltározott tárgyak 11000 pengőért keltek el. Összefoglalásként hangsúlyozta, nem találtak sem könyvelést, sem pénztárkönyvet. Szerinte „az egész üzletmenet hazardírozás volt, és ez okozta a bukást.”

Az ítéletre 1929. december 14-én, Kecskeméten került sor, gyér érdeklődés mellett. A férjet, Dávidot 2 év, Rozit 3 év fegyházra ítélte a bíróság. Ebből 14 hónapot kitöltöttnek vettek. Az ítélet, fellebbezés folytán nem vált végrehajthatóvá. Így némileg érthető a Híradó. ’30. január 10-i rövid híre: „A Szolnoki út 98 alatti, Szűcs-féle házban rövidesen fűszerbolt nyílik, a hol a Silberstein-házaspár fog dolgozni.”

A fellebbezést 1932. május 29-én tárgyalta a kúria. Csak „vétkes bukásban” mondta ki vétkesnek Silbersteinéket, és az így enyhített börtönt kitöltöttnek vették.

Közel kilenc évtized távlatából megállapíthatjuk: „Nagyobb volt a füstje, mint a lángja!” „Rozi ténsasszonyt” kedvelték az Alszögön. Valami varázserő folytán hatott az emberekre. Hihetetlen, de senki nem kérte vissza a pénzét!

Az utolsó hír 1936. január 5-én olvasható a Hírlapban „Rozi naccsád”-ról. Nem nyert bizonyítást, hogy az előző évben nem fizette ki Dér Juditnak az uborka árát, valami 19,46 p.-t... Így bűncselekmény nem történt!

Bizonyára okult a Silberstein házaspár az ügyből, mert a későbbiekben nem foglalkoztak velük az újságok. Ám sorsukat nem kerülhették el!

Ők is a holokauszt áldozatai lettek valamikor 1944 nyarán.

Emlékük éppen úgy elfelejtődött, mint a többségé, akik „tisztalappal” mentek a halálba...

Tóth Barna