Orbán Viktor miniszterelnök előzetesen bejelentette, hogy a magyar ember csak három esetben térdel le, a Jóisten, a hazája, és a szerelme előtt. Persze kivétel ez alól, ha Orbán Viktor – mint legutóbb Kínában – a kínai zászló előtt ereszkedett féltérdre. De lássuk be, őszerinte ez politikai propaganda volt a kínaiaknak.

Az írek az előtt a bizonyos találkozó előtt letérdeltek, mi magyarok nem. Az úgynevezett szurkolói B-közép viszont valószínűleg a miniszterelnök szavait szó szerint értelmezve, kifütyülte az íreket, mely világbotrányhoz vezetett, hiszen az írek szolidaritásukat fejezték ki a színesbőrűek mellett.

A saját véleményem az, hogy mindenki úgy tiltakozik – ha tiltakozni akar – , ahogy gondolja. Ezt nem lehet politikai utasításra tenni, és tiltani sem, hiszen a labdarúgópályákon is sokszor látjuk azt, hogy mielőtt a cserejátékos bejön a pályára, keresztet vet, ezért semmi hátrány nem éri. De az viszont bumfordiság és közerkölcsbe ütköző cselekedet, ha valakik, történetesen a magyar szurkolók, kifütyülik a rasszizmus ellen tiltakozó ír játékost, mert úgymond letérdel.

Csak úgy megjegyzendő, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor mondata, melyet a fentiekben idéztünk, erősen hajaz a Kisgazdapárt rendszerváltáskori jelmondatára, azaz „Isten, haza, család”, amikor azt még a liberális Orbán Viktor erősen kritizálta és kifogásolta.

Az is érthetetlen volt, hogy miért kellett a portugál meccs előtt a magyar szurkolóknak már délután három órakor félelmetes tömegben felvonulnia színes durrogó füstbombákkal – rendőri kíséret és biztosítás mellett – a Puskás Arénáig, amikor a mérkőzés csak délután hat órakor kezdődött. Az internetes közvetítés alatt jól kivehető volt a tömeg skandálása, hogy „vesszen Trianon!”, valamint „Erdély lesz még magyar”. Hogy mi köze ennek szurkolói vonatkozásban a portugál-magyar labdarúgómérkőzéshez, senki nem tudja, hiszen ez politikai tartalmú tiltkozás. Csak megjegyezném, hogy a miniszterelnök is, Orbán Viktor maga kijelentette, hogy a politika ne nyomuljon be a sportba, és a labdarúgásba sem.

Magyarországon viszont – s ezt az ’50-es évekbeli úgynevezett nagy csapat is bizonyítja – a politika mindig is jelen volt a magyar labdarúgásban, hiszen a legvadabb Rákosi-időkben sikerült a nagy csapatot létrehozni, és Puskás Öcsit labdarúgó világsztárként emlegetni. Igaz, 1954-ben csak másodikak lettünk a labdarúgó világbajnokságon a németek mögött úgy, hogy a döntő előtti csoportmérkőzésen még megvertük őket. Lett is a világbajnokság után óriási botrány Budapesten, mikor hazaérkezett a csapat, Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt a feldühödött szurkolók majdnem megverték, úgy kellett hazamenekíteni.

Visszatérve a mostani Európa Bajnokságra, azaz a portugál–magyar mérkőzésre, annak ellenére, hogy a fiúk keményen küzdöttek, a mérkőzés nyolcvannegyedik percében megtört az ellenállás, s a hajrában nem csupán letérdelt, hanem össze is omlott a magyar labdarúgó válogatott. A null–három eredmény reális, ennyivel jobb az Európa bajnoki címvédő, de az utolsó hat percben három gólt kaptunk, igen csak megalázón. Ebből kettőt Ronaldotól, így aztán megtudhattuk, legalább is a fekete szurkolói egyentrikó hátuljára felírt kérdésre, hogy ki is Ronaldo?

A miniszterelnök intelmei ellenére, a csapatunk mégis csak letérdelt, bár senki sem gondolta, hogy így. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a magyar együttes mindent megtett, ami tőle telhető volt, és a közönség is a null–három ellenére kulturáltan, vastapssal és a Himnusz eléneklésével köszönte meg a magyar csapat küzdelmes helytállását.

Semmiféle atrocitás a stadionban nem történt, bár a délutáni politikai jellegű demonstratív felvonulás előjelei ezt sejttették. No, de nem történt semmi baj, és reméljük, hogy a magyar labdarúgó válogatott ugyanúgy helytáll, mint ahogy a nyolcvannegyedik percig tette ezt a portugálok ellen.

Bár nem vagyunk az Európa Bajnokság esélyesei között számon tartva, de azért emelt fővel végig kell küzdenünk azt. Szombaton sikerült is emelt fővel elhagynunk a pályát, hiszen a sztárokkal telitűzdelt francia csapat volt az esélyesebb, de mindnyájunk nagy örömére a döntetlennel sikerült pontot elhoznunk tőlük.

ábrahám