Az, hogy várbéli urunk csak a hobbijára  évente százmilliárdot költ, hogy a gazdaságban az önkény és a versenyt kiiktatva a korrupció a meghatározó, továbbá az “osztd meg és uralkodj!”  elvét soha nem tapasztalt szintre emelve díbolta szét a tudományt, az oktatást, a kultúrát, vagyis mindent, ami az egyén társadalmi viszonyában lényeges, mutatja tevékenységének hatásosságát.  Mára százával vannak a kormánymegbízottak, felelősei a társadalmi jelenségek minden zeg-zugának. A legfontosabb irodalmi intézményünk - Petőfi Irodalmi Múzeum - igazgatójának botrányos írására reagálva felidézem a kezdeteket, amikor még “magad uram, ha szolgád nincs”  ősi elv alapján neki, magának kellett…
No, de lássuk a konkrétumot:
“Orbán Viktor nem akárki.”*  Kezdi 1996 februári cikkét Esterházy Péter, melyben egy  Orbán interjúra reagál /Pintér Dezső, M. Hírlap, ‘96. febr. 3./.
A politikus kritizálja a volt fideszes minisztert, ‘...a másság, a multikulturális értékek felkent papját’, az általa képviselt liberális, szabad demokrata  kultúrpolitikát, mely a nemzet és közösségeinek szétverésére törekszik. (Pár éve ilyeneket még csak az MDF jobbszélső tagozatosai mondtak!)
“Az interjúkészítő is meglepődhetett, visszakérdezett, de Orbán megerősítette szavait: én nem gyanakszom, hanem az eltelt másfél év meggyőzött arról, hogy összefoglalóan a magyarság szellemi és lelki erejének szándékos meggyengítéséről van szó.
Ez az a mondat, amelyet, költőien szólva a fizikai rosszullét határán kiemelnék. Az ingert elsőrendűen nem az undor okozza, nem is a csalódás, hanem a sejtek ellenkezése, hogy ilyet érettségizett ember ki tud mondani. Hogy világos legyen: a magyarság lelki és szellemi erejét lehet gyöngének mondani, az értelmes állítás, és vagy igaz, vagy nem, azt is lehet állítani, hogy az SZDSZ tevékenysége nyomán lett ez ilyen gyönge, s gyöngül tragikusan tovább, ez értelmes állítás, és vagy igaz, vagy nem. De azt, hogy ők ezt akarnák, hogy emögött ez a szándék van, ezt nem lehet mondani.  
Ilyen mondat nincs... “  
“De nem csak mondani nem lehet, gondolni sem lehet ilyet. Aki a legcsurkább csurkista időben azt gondolta, hogy Csurka az ország romlását kívánja, az finoman szólva, rosszul gondolta. Csurka nyilvánvalóan  az ország fölvirágoztatását akarja, és, szerintem, az ország romlását hozná.”
Orbán akkor megdöbbenten reagált: ‘ de Pé-ter…’
Igen, a ‘félfordulat’ idején a táborában még senki nem tudott/akart így beszélni.
Ő eredt Csurka és társai nyomába, hogy aztán messze túl tegyen tanítómesterén.
Mára a keresztyén nemzeti kurzus nemcsak sok ezer pártpropagandista bértollnoka, de kiemelt intézményvezetői, elsővonalbeli politikusai is egymást túllicitálva igyekeznek rámutatni a másként gondolkodókra, mint a nemzet ellenségeire.
Az államilag szított gyűlölködés üli torát.

Kertész Imre és Konrád György írói hagyatéka után Esterházy Péteré is ‘idegenbe szakadt’, a berlini Akademie der Künste gondozásába került. A 108 doboznyi anyag - jobbára kézirat - már Berlinben van,  a feldolgozást a levelezésével fogják kezdeni. Tehát nemcsak a CEU vezetői látják igen sötéten a magyar jövendőt…  - ez az, amibe Petőfi népe nem nyugodhat bele!  

*In. Esterházy Péter Egy kék haris, Magvető, 1996. 64-old. Idézetek dőlt betűvel

Körtvélyesi László