Ahhoz képest, hogy a  magyarság évszázados álma vált valóra ‘90-re: ránk szakadt a függetlenség, a szabadság úgy, hogy nemhogy puskalövés, de még egy pofon sem csattant el, szabaddá vált a pálya, az ideológiai béklyótól szabadult híres magyar szürkeállomány szabadon csapongva földi paradicsomot, mennyei békét teremthetett volna, mára nemhogy az osztrákok utolérése, de még az átkosban szerzett táboron belül megszerzett előny is a múlté. Ehhez egy rossz ízlésű, gátlástalan, akarnok - igen sokak szerint kimagaslóan tehetséges - politikus felemelkedésére és mindenhatóvá válása kellett.

Czira Szabolcsnak írt levelében Prof. Dr. Ö. Kovács József megyei főigazgató-helyettes arról adott tájékoztatást, hogy korábbi egyeztetésük alapján „a jobb feltételek biztosítása érdekében a Magyar Nemzeti Levéltár Nagykőrösi Fióklevéltárában őrzött iratainak Budapestre költöztetése zökkenőmentesen befejeződött”.

Nagykőrös fideszes vezetése a helyi levéltár felszámolásával kapcsolatban továbbra is az elhallgatás, a lapítás taktikáját követi, az őszinte beszéd helyett. Mindezt jól bizonyítja, hogy a Czira-kabinet által szerkesztett Önkormányzati Hírekben sokkal fontosabb a gyalogátkelőhelyek újra festéséről beszámolni (amit egyébként évtizedek óta rendszeresen végeznek amúgy is), mintsem a felbecsülhetetlen értéket őrző helyi levéltár megszüntetéséről, arról, hogy a város kincseit hova szállítják, hol fogják a továbbiakban tárolni.