Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak meggazdagodása talán a városok közvilágításának led-lámpákra való kicserélésével gyorsult fel. Mint emlékszünk rá, a felszerelt új lámpák csak az utca közepét világították meg, a járdák szinte teljes sötétségben maradtak. Súlyosabb hiba volt azonban, amit az Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) vett észre. Eszerint Tiborcz úr olyan tender kiírásokat nyert meg, amelynek szövegét és a pályázatok zsűrizési véleményezését is ugyanazon a számítógépen írták meg. Vagyis Tiborcz (és főnöke?) maga döntötte el, hogy ő legyen a nyertes a pályázók közül.

Legismertebb módja a vagyonnövelésnek, hogy az illető igen jó kapcsolatba tornázza fel magát Orbán közelébe. Ekkor nagyértékű beruházási projekteket nyerhet el, aminek a beruházási költségeit – ha elég ügyes – másfél, kétszeresre is felsrófolhatja a megvalósítás során. Ezen a módon vagyona néhány év alatt akár sokszorosára növekedhet.

Akik olvasták Móricz Zsigmond műveit, azok tudják, hogy a nagy író következetesen pellengérre állította azt az úrhatnámságot, dzsentriséget, mely sajnos egyre jellemzőbb a mai, modernnek mondott illiberális „demokráciánkra” is.

Már nem tudom pontosan, hol és mikor egy hírfoszlány keltette fel a figyelmemet.

Arany János Toldijából jutnak eszembe a következő sorok: „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg!”