Megható és felemelő hangulatban emlékezett meg Nagykőrös az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Az idei október 23-ai ünnep nem csupán az emlékezésről, hanem a megújulásról és a közösség erejéről is szólt.

Ez év első reggelén arra ébredtem, hogy „mámög” 2021-et írunk!   Nem sokkal később jött a döbbenet: hogy harmincegy esztendővel volnánk a rendszerváltás első éve után.
Uram Isten! Micsoda 31 év volt ez…?

Túlzás nélkül írható, hogy kezd kabaréba illővé válni az, ami a nagykőrösi Hősök terével történik.

A múlt évi szeptemberi Arany-napok keretében adták át Nagykőrösön a felújított Hősök terét.

Lapunk tavaly októberben már feltette a kérdést, hogy a nagykőrösi Cifrakerthez hasonlóan miért volt szükség a sietségre, miért kellett hipp-hopp felavatni a Hősök terét is, hiszen a ceremónia előtti napon és másnap is bőszen dolgoztak a téren.

(„A kollektív bölcsesség az marhaság! A kollektív hülyeség az valóság!” Popper Péter)

A kollektív bölcsesség az marhaság! A kollektív hülyeség az valóság...” (Popper Péter)

Az Arany-napok keretében adták át Nagykőrösön a Hősök terét.

Lovashuszárok, korabeli ruhába öltöztetett hölgyek és urak, pénzügyőr fúvószenekar, mazsorettek, kivezényelt református iskolások, kisvonat… és még sorolhatnánk mi minden színesítette Nagykőrösön szombat délelőtt a felújított Hősök tere avatóünnepségét.

A Hősök-tere „megújításakor” közszemlére kitett táblán októberi átadás volt olvasható.