Őszintén megmondom, hogy a közösségi médiában én nem feltétlen mondom el a véleményem dolgokról. Kivéve itt egy-egy cikkben néha 1-2 mondat erejéig. Én leginkább a hozzászólásokat szoktam olvasni. (Tényleg csak a popcorn hiányzik a kezemből.) Tanulmányozok időközönként. Nem, mintha szakember lennék, de így józan paraszti ésszel is nagyon sok következtetést le tudok vonni. A véleményformálás ma már nem párbeszéd, hanem csatatér. Mi történt a valódi vitákkal? Miért lett az eltérő nézőpont azonnali hadüzenet? És van-e visszaút a nyugodt, értő beszélgetések világába?

Egy hónapja álltak szolgálatba az iskolaőrök, akik a rendőrség honlapján olvasható tájékoztató szerint alapvetően segítőként vesznek részt az intézmények életében, munkájuk jellemzően bűnmegelőzési természetű: céljuk a belső rend fenntartása, az iskolai erőszak megelőzése.

Szilveszterkor az emberek mindig fogadalmat tesznek. Leszoknak a dohányzásról, az ivásról, boldog, hűséges családi életet élnek majd, stb.

Mivé is lettünk, mármint mi, magyarok, mint nemzet?

Történelmi példák bizonyítják, hogy önmagára is veszélyes lehet az a társadalom, amely nem neveli gyermekeit toleranciára, empátiára, együttérzésre, és nyitottságra.