Hidd el Kedves Olvasó, az emberek mostanában, ebben a vírussal terhelt világban, teljességgel kiszámíthatatlanok…

Mikor e sorokat írom, emlékezem a karácsonyokra, de most itt állok apám sírjánál a nagykőrösi katolikus temetőben.

Bizony az emberek zöme mindig is félt, vagy fél valamitől. Most éppen okuk is van rá, hiszen a koronavírus-járvány, a pandémia tényleg fenyegeti a civilizált világot, és az egészségügyet is a világ minden országában emberfeletti erőkifejtésre készteti.

Mostanában valahogy egyre többet ünnepelünk, és persze egyre zajosabban is. Hol vannak már azok az idők, amikor Karácsonykor, vagy akár Újévkor az asztal körül ülve a család meghitten beszélgetett, és az étkezés során egy asztalnál ültek, zenét hallgatva, és szórakozva.

Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövőd, a sorsod. Látszólag eseménytelenül és nyugodtan élsz, s talán már unatkozol is, amikor egyszerre a sorsod úgy hozza, hogy eddigi életed teljesen átrendeződik, és megváltozik.

Elgondolkoztál-e már azon Kedves Olvasó, hogy mit is jelent a bolygónkat, a Földünket körülvevő végtelen és sötét űr, a kozmosz, magyarul a világűr.

Manapság, amikor a harsányság, az önzés, az anyagiasság, és mondjuk ki, maga a közönségesség is a durvasággal együtt társadalmilag elfogadott gyakorlat, sőt a talmi érvényesülés pótolhatatlan eszköze, Kedves Olvasó, soha ne feledd, hogy a tapintat, a gyöngédség, a mások megértése, az empátia még inkább tiszteletreméltó – igaz ritka – emberi tulajdonsággá nemesül.

Bátran elmondhatjuk, sokan vannak ilyenek manapság, vagy talán csak jobban látszik – a körülmények miatt -, hogy karrieristák, akik átgázolnak mindenkin és mindenen, pusztán csak azért, hogy ők pöffeszkedjenek és trónoljanak, mint a régi hűbéri urak és királyok a nép fölött.

Halottak napján az ember elmegy a temetőbe, szerettei sírját rendbe tenni, az emlékezés virágait és a mécseseket elhelyezni.
Mikor az ember ezekkel elkészült, felidézi halottai emlékét, szüleiét, nagyszüleiét és más rokonaiét.

A politikusok azt mondják, hogy az emberek közösségét képviselik, azaz a népet. Igen, már a képviselő szóban is benne van, hogy a politikus valakinek, vagy valakiknek az érdekeit képviseli.

Sajnos manapság igen sok az elesett, szegény, elfásult és kirekesztett ember. Vannak, akik alacsony nyugdíjukból tengetik egykoron jobb sorsra érdemes munkás életüket, megint mások munka nélkül maradnak, érzik úgy, hogy kilátástalan a jövőjük, és idegennek érzik magukat ebben az országban, mely állítólag – a politikai propaganda szerint – az övék is.

Idősebb korban rájövünk arra, hogy az élettel bizony elkerülhetetlenül együtt jár a szenvedés is. Ez a szenvedés lehet betegségből eredő testi, vagy más okokból lelki, vagy olykor mindkettő.