Bizony, már ide s tova majd száz esztendeje, hogy kialakult a Cifrakert jellemző arculata. Azért meg kell említsük azokat az átalakításokat, melyekkel 1930 után is igyekeztek szebbé, és vonzóbbá tenni a kertet. Elsősorban a csárda bővítése számottevő. Először a kerthelyiség készült az épület keleti, park felöli oldalán, ahol nyárestéken hangulatos cigányzene szórakoztatta a vacsorázó vendégeket. Majd folytatva a modernizációt boltíves tornáccal egészült ki a vendéglő, a bejárat mellett, ahol a későbbiekben parkoló is készült. De akkor már Nagy István volt a vendéglős. Kezdetben, mint bérlő, később már tulajdonos.

Hazánk szűk tízmillió lelket számlál, ami – lássuk be – európai viszonylatban is kevés, világviszonylatban végképp nem jelentős.

Előjáróban meg kell, jegyezzük, hogy a mögöttünk hagyott esztendő nagyban hasonlított a korábbiakhoz!

Sokan a halottak napját és a mindenszenteket szinonimaként, egymás helyettesítésre használják.

„A kollektív bölcsesség az marhaság! A kollektív hülyeség az valóság!”

(Popper Péter)