A mai EU viszonyai között a „szuverénkedés” a politikai illuzionisták lufija. Ahogy a még ma is aktív, legendás  ’68-as diákvezér mondta, a mai globális viszonyok között csak a legnagyobbak tekinthetők igazán szuverénnek /USA, Kína, Oroszország/
(Daniel Cohn-Bendit a német-francia föderációt szorgalmazó zöld politikus)

2004. május elsején lett Magyarország tagja az Európai Uniónak, és akkor vállalta, hogy rövid időn belül bevezeti az Unióban már elfogadott fizetési eszközt, az Eurót. Ennek már tizenhat éve, és még csak lépéseket sem tett a magyar kormány az Euró bevezetésére. Emlékezzünk csak, Szlovákiát még mi patronáltuk abbéli igyekezetében, hogy az EU tagja lehessen. És láss csodát, ők már régen bevezették az Eurót, mi meg képtelenek voltunk rá ennyi idő alatt ugyanezt megtenni.

Magyarország importból fedezi az ellátáshoz szükséges áruk zömét. Az export és import arányának felbomlása sokak szerint annyira kedvezőtlen helyzetet teremtett, hogy teljesen sebezhetővé tette a gazdaságunkat. Hiába voltak az érvek, hogy ezen változtatni kellene, a politikusok legyintettek, hogy ez itt már egy globalizált világ, a maga sajátos törvényeivel.

Ma már mindenki előtt világos, hogy a magyar fizetőeszköz, a forint olyan szakadékba került, melyből nagyon nehéz lesz kievickélnie.

Az egy alaptétel, hogy nincs annál veszélyesebb helyzet, mint amikor a hatalom erkölcsi szintje, morálja a közmorál alá kerül.

Magyarország jobban teljesít?

Mármint a forint döntögeti a csúcsokat, a magyar nép szempontjából nézve persze ezek negatív csúcsok.

A magyar fizetőeszközről, a forintról van szó. Bizony soha nem látott mélypontra került az Euróhoz képest a magyar forint.

Nyolc év Fidesz kormányzás után újra nőnek a lakosság terhei, mert elszállt a forint árfolyama és az üzemanyagok ára.

A pénznek nincs szaga! – mondta egykoron Vespasianus római császár a fiának, aki igencsak húzta az orrát, hogy az apja, a császár még a közillemhelyeket is megadóztatta.