Gyerekkoromban jó párszor hallottam az idősektől, hogy „Ezek a mai fiatalok! Bezzeg a mi időnkben!” Nos, azóta már rendesen felnőttem és bár igen különösek a mai fiatalok én inkább érdeklődve figyelem őket és „küzdök” meg a saját gyermekeim korszakaival. Ez alatt a megfigyelés alatt – vagy inkább nevezzük hosszas elmélkedésnek – észrevettem valamit: a mai generációk közötti kapcsolatok teljesen mások, mint a régiek voltak. És bizony létezik egy kapocs közöttük. Lentebb pont erről is szó lesz.

Mármint az kinek az érdeke, hogy a magyar társadalmat korosztály szerint ennyire megosszák, és szembe állítsák a fiatalokat az időssebbekkel?

Feltehetjük a kérdést, de hát hol vannak ma Magyarországon a családok?

Elnéztem Karácsony szombatján, hogy a leányom hogyan készíti a bejgli tésztát a több mint százéves gyúródeszkán.

Csodavárásnak nevezték azt az érzést a rendszerváltás után, amikor sokan azt hitték, hogy az európai integráció és a nyugati demokrácia magával hozza majd automatikusan az életszínvonal emelkedését, és Magyarország minden tekintetben a nyugati színvonalra emelkedik.

Úgy érzem, egyre gyorsabban múlnak a hetek, hónapok, sőt az évek is.

Sokan vádolják a mai fiatalokat azzal, hogy csak ülnek a számítógép előtt, vagy böngészik az okos telefonjukat, és mennyire önzőek, szemben az idősekkel, akik a II. Világháború után mégis csak ujjá építették ezt az országot, az orosz elnyomás ellenére.