Vannak művészek, akik nem csupán szerepeket játszanak, hanem nyomot hagynak bennünk, akik képesek derűt vinni a hétköznapokba, erőt a nehéz napokba, és akiknek jelenlététől valahogy minden pillanat kerekebb lesz. Kálloy Molnár Péter ilyen művész volt. Sokoldalú alkotó, színész, zenész, rendező, tanár, aki úgy volt derűs és játékos, hogy közben mély érzékenységgel fordult a világ felé. Halálának híre váratlanul érkezett és megrendítette az országot — hiszen alig másfél éve még életművének egyik legfontosabb alakításáért vehette át első magyar szakmai díját. Most, hogy búcsúzni kényszerülünk tőle, különösen fájdalmas látni, milyen hatalmas űrt hagy maga után ez a kivételes tehetség.