Anyaként az ember megérzi, ha a gyermeke egy kicsit másképp működik. Nem rosszabbul, nem jobban – csak máshogy. A legtöbb, amit hallunk erről, sztereotípia: hogy rendetlenek, hogy nem figyelnek, hogy csak „rossz gyerekek”. Pedig nem! Ők ugyan úgy lehetnek szabálytisztelők, szeretnének megfelelni mindenhol. Mégis nap, mint nap küzdenek a figyelemmel, a túl sok ingerrel, az elvárásokkal.

Ez a cikk szívből jött, személyes érintettség miatt. Egyszerre szeretne segíteni és megérteni, mi is az ADHD valójában, és közben támogatást nyújtani azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, akik valaki olyat kísérnek az életben, aki egy kicsit másképp van „huzalozva”.

Mert nem baj, ha más – csak értsük meg őket, hogy segíthessünk.