Radó Péter oktatáskutató legutóbbi megszólalása ismét felkorbácsolta az indulatokat (az enyémeket kicsit biztos): a szakember szerint a magyar oktatás rendszerszintű válságban van, és gyökeres reformokra van szükség. Szülőként nehéz nem egyetérteni vele – de ugyanilyen nehéz vakon követni minden javaslatát. Mert míg a szakmai érvek a racionalitásról szólnak, addig az otthoni valóság a gyerekek táskájában, fáradt arcában és elvett kedvében mérhető.

Emlékezzünk, hét évvel ezelőtt a kormány úgy döntött, hogy tizenhat évre csökkenti a tankötelezettségi korhatárt. Annak ellenére tette ezt, hogy senki sem tudja azt előre megmondani, hogy hogyan fog kinézni a munkaerő piac tíz, vagy akár öt év múlva is. Az is óriási tévedés a szakértők szerint, hogy valamilyen „kétkezi” szakma megtanításával már hosszútávon biztosítani lehet egy fiatal jövőjét.