Óriási tömeg vonult az utcára a közelmúltban, hogy tiltakozzon az ország legnagyobb független hírportáljának, az Indexnek az ellehetetlenítése ellen.

Sokan vitatkoznak mostanában azon, hogy tulajdonképpen mi is a sajtószabadság, és ezen belül mi az újságírók feladata, és mondjuk ki, hivatása.

Van, aki még emlékszik rá, de már négy év óta a feledés homályába merült, hogy az országgyűlés elnöke, Kövér László kitiltotta az azóta már megszűnt Népszabadság, valamint az Index, a 24.hu és a HVG munkatársait a parlament folyosóiról. Pedig az újságírók csak a munkájukat kívánták végezni, és arra „vetemedtek”, hogy néhány kormánypárti képviselőt, politikust próbáltak szóra bírni, néhány, a nyilvánosságot érintő ügyről annakidején.

Nemrégiben értesülhettünk arról, hogy Kövér László parlamenti házelnök lényegében karanténba zárta a parlamentben tevékenykedő újságírókat, kordonnal zárva el őket a képviselőktől.

A HVG május 9-i számában megjelent Dobszay János vezető szerkesztő tollából a Támadják, továbbépítjük! című felvezető cikk. Ezt idézzük:

Magyarországról van szó, ahol állítólag – legalább is a kormánypropaganda szerint – sajtószabadság van, és mindenki szabadon elmondhatja, leírhatja véleményét.

Természetesen a Századvég folyóirat betiltásáról van szó a hatalom által. Pedig a Századvég című folyóiratot még Orbánék alapították a Bibó Kollégium diákjaiként, még 1984-ben.

60 évvel ezelőtt, június 16-án végezték ki Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtársait. 1958-ban az áldozatokkal együtt a vágyott szabadság is hosszú időre sírba szállt.

Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy az újságírást, mint szakmát a hatalom kifejezetten propaganda célokra, eszközként használja