Október hatodika nem csupán a történelem egyik fájdalmas fejezete, hanem a magyar lélek egyik legnemesebb tanúsága is. Ez a nap a hősökről, az áldozatról és a hazaszeretetről szól – arról, hogy voltak, akik mindenüket feláldozták egy szabadabb jövőért. És bár a világ változott, a hit és a haza iránti hűség ma is ugyanúgy értéket jelent, mint 1849-ben.

Tibor terepjáróval érkezett a Cserditől 60 km-re lévő Kaposvárról, hogy ő, a családja és a barátai nevében néhány mécsest gyújtson Bogdán László sírján. Pedig sosem járt Cserdiben, a kis falu polgármesterét nem ismerte, csak sokat hallott róla. Az újságíró (Tompos Ádám) kérdésére, hogy miért jött el, ha nem is ismerte, azt válaszolta, „mert egy igaz EMBER volt. Sokat tett nemcsak a falujáért, de az emberekért általában”, a falvakban nyomorgókért, elhagyottakért. Ő maga is sokat köszönhet neki. Tibor jelenleg Katarban, az Arab félsziget kicsiny államában dolgozik, csak most szabadságon van, így került Cserdibe. Szerinte, ha úgy állnának hozzá a munkájukhoz a „nagypolitikában” is, ahogy Bogdán László tette, „másképpen nézne ki ez az ország!”

Nevelőanyám sírjánál állok, és elgondolkodom az életemen.

Sokan a halottak napját és a mindenszenteket szinonimaként, egymás helyettesítésre használják.

A helyi izraelita közösség ma már csak töredéke a holokauszt előttinek,