Vannak művészek, akik nem csupán szerepeket játszanak, hanem nyomot hagynak bennünk, akik képesek derűt vinni a hétköznapokba, erőt a nehéz napokba, és akiknek jelenlététől valahogy minden pillanat kerekebb lesz. Kálloy Molnár Péter ilyen művész volt. Sokoldalú alkotó, színész, zenész, rendező, tanár, aki úgy volt derűs és játékos, hogy közben mély érzékenységgel fordult a világ felé. Halálának híre váratlanul érkezett és megrendítette az országot — hiszen alig másfél éve még életművének egyik legfontosabb alakításáért vehette át első magyar szakmai díját. Most, hogy búcsúzni kényszerülünk tőle, különösen fájdalmas látni, milyen hatalmas űrt hagy maga után ez a kivételes tehetség.

Megható és felemelő hangulatban emlékezett meg Nagykőrös az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Az idei október 23-ai ünnep nem csupán az emlékezésről, hanem a megújulásról és a közösség erejéről is szólt.

Március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb ünnepe, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek állít emléket. Nagykőrös városában idén is méltó módon tisztelegtek a múlt hősei előtt, ahol a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai ünnepi műsorral készültek. Az események során a közösség megemlékezett Gál László honvéd ezredesről is, aki a szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt. De miért is fontos már gyermekkorban megismertetni a történelmünk e dicső pillanatait? Cikkünkben erre is választ adunk.

December 6-án délelőtt hatezer fekete zászlóval emlékezett a koronavírusban elhunyt honfitársainkra a DK. Közleményükben a Facebookon azt írták, hogy „Orbánnak el kell számolnia hatezer félbeszakadt történettel, a családtagok, barátok és ismerősök gyászával és megrendültségével, de ehelyett csak gyáván brüsszelezik, sorosozik és hazudozik tovább.”

Több éves hagyomány már, hogy novemberben a Jobb Nagykőrösért megemlékezésre hívja mindazokat, akik tisztelték és szerették Kovács Sándort, és együtt helyezik el a virágokat, koszorúkat az egykori konzervgyár igazgató szobránál.

Mindenki elmegy egyszer..., de neked még összekészülni se volt időd Mészáros Pista.

November 12-én a szociális szférában dolgozók előtt tisztelegtünk, igaz, idén sajnos csak online formában a koronavírus járvány miatt – hasonlóan a pedagógus és a Semmelweis naphoz.
A Ceglédi Többcélú Kistérségi Társulás Humán Szolgáltató Központjának négy tíz éves jubilálója volt: Árpás Krisztina, Pallérné Krupincza Renáta, Sztankó Gábor és Vilmányi Klára. Továbbá Kiss Istvánné már harminc éve segíti a Vöröskereszt munkáját a helyi véradások szervezésében.

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. Amint ez megtörtént, a hatalom a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kezébe került, vagyis megkezdődött a diktatúra restaurációjának időszaka.

Az Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti Köre ápolja a település nagyjainak emlékét, azonban az idei járványhelyzet miatt nem volt lehetőség koszorúzásokra, ünnepi beszédekre. A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei mindig októberben emlékeztek meg Kazinczy Ferenc, íróról, műfordítóról, a nyelvújító mozgalom kirobbantójáról és a magyar irodalmi élet egyik legjelentősebb alakjáról.

A koronavírus-járvány miatt zártkörben emlékeztek meg a képviselő-testület tagjai és az intézményvezetők Abonyban az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire. A Millenniumi Emlékkertben Óré Vivien, a Kinizsi Pál Gimnázium történelem szakos tanára a harcos fiatalokra hegyezte ki beszédét, akik nagy áldozatok árán álltak ki igazukért – dacolva a börtönbüntetéssel, megtorlásokkal, az emigrációval.