Hétről hétre megmutatja magát valami nagyon különleges a nagykőrösi sportéletben: az a csendes erő, amely a gyerekektől a tinédzsereken át a fiatal felnőttekig mindenkit összeköt. Nem feltétlenül az eredményekben, nem is a győzelmi arányokban, hanem abban a szenvedélyben, ahogy a pályára lépnek, ahogy újra és újra talpra állnak, és ahogy egymást viszik előre akkor is, amikor szoros a vége vagy nehéz a nap. A kosárlabdapályákon most is volt minden: felszabadult örömkosarak, idegtépő egylabdás végjáték, kemény helytállás, és olyan győzelmek, amelyek messze túlmutatnak a pontszámokon. A birkózóknál pedig folytatódott az a csendes építkezés, amelyből hétről hétre újabb tehetségek nőnek ki.

Mozgalmas, érzelemdús és igazi sportélményekkel teli hetet tudhat maga mögött Nagykőrös. A különböző korosztályok versenyzői ismét megmutatták, hogy a helyi sportélet ereje nemcsak az eredményekben, hanem a közösségben, az alázatban, és minden egyes megszerzett pont, dobás vagy tus mögött ott álló elszántságban rejlik. Ez a hét tökéletes lenyomata volt annak, ahogy a kőrösi fiatalok és edzők együtt lélegeznek a sporttal: hol örömittasan, hol fáradtan, de mindig emelt fővel, hittel és tartással.

A mögöttünk hagyott hét ismét megmutatta, miért különleges a Nagykőrösi Sólymok közössége: legyen szó örömteli győzelmekről, nagy akarással megvívott csatákról vagy éppen nehezebb pillanatokról, minden korosztály egy irányba húzott. A pályán és a pályán kívül is egymásért dolgoztak a gyerekek, a felnőttek, a szülők és az edzők – ahogyan egy igazi, összetartó családhoz illik.

Dömsödön rendezték meg az U12-es Gyermekbajnokság utolsó fordulóját, ahol a szokásos módon kettő mérkőzést is játszott az abonyi csapat.