Hétfőn váratlanul és rendkívüli erővel csapott le vihar Nagykőrösre. Az orkánerejű szél és a kidőlt fák súlyos károkat okoztak a városban, sok helyen megszűnt az áramszolgáltatás is. A helyreállítás három napig tartott, amelyben kiemelkedő szerepet vállaltak a tűzoltók, a KÖVA munkatársai, valamint az MVM szakemberei. A közösség ereje és az összefogás példamutatóan segítette a gyors rendrakást.

Miközben az elmúlt éjszaka dörgések rázták meg Nagykőrös égboltját, a várt eső rendre elmarad. A város és környéke hosszú hetek óta komoly csapadékhiánnyal küzd, a talaj porzik, a növények szenvednek, a gazdák pedig egyre aggódóbb tekintettel figyelik az eget. De azt hiszem ez országos probléma. Az aszály, amelyet sokáig csak déli országok problémájának hittünk, ma már itt van az országunkban is – és a jelek szerint nem csak átmeneti vendég.

Napi Viccrovat

Az elmúlt év szokatlanul bőséges csapadéka igazolni látszik a Kárpát-medence „kontinentális” időjárásáról kialakult évszázados tapasztalatokat, és tudományos magyarázatot: vagy katasztrofálisan kevés a víz, vagy sok van belőle. Ugyanakkor ennek ellentmondanak, a Duna-Tisza köze közeli elsivatagosodásáról szóló tudományos jóslatok. Hétköznapi emberként nem tudjuk mi az igazság ebből a kataszrófális kiszáradásból. Az viszont tény, hogy az idei nyár-utó, és főként az ősz gyakorta ránk zúduló égi áldás csapadékösszlete, már eddig is minden korábbit felülmúlt! Már-már úgy látszott, még nincs vége…

Az elmúlt héten csodálatos tavaszi időben volt részünk. Aki tehette, a kertben, vagy az erkélyen élvezte a meleg napsugarakat.

Az időjárás is olyan változékony, mint a világpolitika. De maradjunk az időjárásnál, de mint alábbi írásomból következik, a kettő azért mégis csak összefügg.

Évekkel ezelőtt a város elindított egy szépnek ígérkező hagyományt, az év első napján este tűzijátékkal próbálta szórakoztatni a lakosságot.

Az idei nyár hihetetlen meleghullámmal söpört végig Európán és Japánon, és még nem vagyunk a végén.