A fent olvasható címen volt jellemezhető az egy héttel korábbi szombat délelőtt, nagy érdeklődéstől kísért előadás, melyet a városi könyvtárban rendeztek.
Minthogy a címbéli út megtalálása általában nem könnyű, érthető volt az a nagyfokú érdeklődés, ami miatt „csordultig” megtelt a könyvtár. Túlzás lenne akként jellemezni a részvételt, hogy „még a csilláron is lógtak”. Elég az hozzá, e sorok írója nem emlékszik ekkora tömegre, ebben a teremben.
Dr. Fülöp Sándor – alias Gunagriha – Sri Chinmoy tanítványaként beszélt az igazi lelki béke és földi öröm megszerzésének módjáról. Ennek filozófiai eredete a keleti, első sorban az indiai – hindu – bölcseletre megy vissza, melynek alapja a meditáció. Bár a kereszténység tanításától sincs messze a meditáció, – az önmagukkal való szembenézés valamilyen formája – legmarkánsabban a távolkeleti filozófiák, első sorban a buddhizmus tanításának fontos eleme. Ennek révén jut az ember a tudat – a lélek! – olyan fokú megtisztulásához, mely elvezet a boldogsághoz, mivel megszabadít minden rossztól, a gyűlölettől, stb.
Az előadó – a témával foglalkozó több kötet szerzője – saját életén keresztül mutatta be a meditációban való elmélyülés eredményét. Jó néhány éve egészségi problémák megjelenése mellett, egyre inkább nem érezte jól magát a „bőrében”.
Ekkor jutott el hozzá Sri Chinmoy tanítása, amit kezdetben nem vett komolyan, ám a rendszeres meditáció óriási változásokat hozott az életében! Kibékült elébb önmagával, majd a Világgal. Testi panaszai megszűntek. Szinte újjászületett.
Nem hiába tartja mesterének, a néhány éve elhunyt Sri Chimnoyt, és hirdeti tanításának igazát.
tb.
