Nem lepődnék meg azon, ha az első éjszaka jogát egy hithű fideszes – házassága előtt – felajánlaná a kolostorban lakó malackának…

Ezzel igazolná párthűségét, és persze némi élvezetet okozna a pártvezérnek. Persze, lehet, hogy ez már neki nem élvezet, hanem munka lesz, hiszen ő is benne van a korban, mint ahogy ezt domborulatai mutatják. Ami másnak élvezet lehet, az neki már munka…

Az idő múlása, mint tudjuk, nem csinál félmunkát, főleg nem egy volt sportembernél. Bár erősen kétséges, hogy a labdarúgás sportembereket termel, nem csak focidrukkereket.

Mint tudjuk, a propaganda azt hirdeti, hogy Magyarországon demokrácia van, sőt egyenesen mi vagyunk Európa hangja. A valóság ezzel szemben az, hogy itt nem demokrácia van, hanem demokráciával leplezett feudáldiktatúra.

Hát ide jutottunk a rendszerváltás után, több mint harminc évvel, amikor a fő cél az volt, hogy megszűnjék az egypártrendszer.

Most van többpártrendszer, de a helyzet az, hogy a politikai erőteret a magyar parlamentben a Fidesz uralja kétharmados többséggel. Hogy ez hogyan állt elő, azt senki sem tudja, csak találgatja. Mindenesetre a rendszerváltáskor nem ez volt a cél, hogy egy párt, jelenleg a Fidesz ilyen hegemón helyzetbe kerüljön, mint ahogyan került a magyar parlamentben.

Az embernek az az érzése, hogy itt egy demokráciával leplezett feudalizmus tért vissza a maga eszközrendszerével. A társadalmi mozgások, a kritika nélküli főnökimádások, s a feudalizmus egyes jelei sajnos ezt mutatják.

Sajnos, ami ma Magyarországon kezd kialakulni a politikában, az már nem demokrácia, hanem feudalista jegyeket mutató politikai rendszer. Bizonyítja ezt az, hogy sajnos mélyen gyökerezik ebben a társadalomban a hatalom kritika nélküli imádata, és annak elfogadása.

Ilyenek vagyunk mi, magyarok, akiknek a túlélésének záloga mindig a hatalom tisztelete volt. Mindegy ki volt hatalmon, azt el kellett fogadni kritika nélkül, és persze tisztelni kellett. Így volt ez akkor, amikor az osztrákok vezették ezt az országot, s akkor is, amikor az oroszok. A hatalom, az hatalom volt, melyet ez a nép mindig elfogadott, csak néhány forradalmár nem, akik bátran szembeszálltak a hatalommal. Ilyen volt Petőfi és Kossuth, de a XX. században például jeles költőink, úgymint Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós is. Most a mártírhalált halt Nagy Imrét nem is említve.

Ma sajnos a rendszerváltás után kezdünk visszaesni a régi gyakorlatba, a hatalom kritika nélküli elfogadásába. Ma a társadalom sajnálatos módon a rendszerváltás után több, mint harminc évvel feudalista jegyeket mutat. Nem így képzeltük el a rendszerváltást, legalábbis azok nem, akik tisztában voltak a társadalmi igényekkel, és a szabad világ demokratikus berendezkedésével.

De, hát nekünk ez kellett, ami mostanra kialakult, bár a rendszerváltáskor nem egészen erre gondoltunk.

Most is egy párt uralja a politikai erőteret, mint annakidején az MSZMP, és ez a Fidesz. Nem vezet az jóra, hogy ha egy ország politikai erőterét egy párt határozza meg. Ez a tény óhatatlanul egyfajta társadalmi igazodáshoz vezet az uralkodó párt irányába.

Sajnos mi, magyarok, ebben mindig is élen jártunk, hiszen azt gondoljuk, hogy egyetlen egy párt meghozza ebben az országban a demokráciát.

Ez messze nincs így, mint ahogyan ezt a szabad világ többpárti struktúrája, szerkezete mutatja.

Magyarországon is azt állítja a hatalom, hogy többpártrendszer van, ami persze formailag igaz, de a valóságban egyetlen egy párt túlhatalommal rendelkezik, és ez a Fidesz.

ábrahám