Az utcán kutyát sétáltatva ismerősök állítanak meg, érdeklődve az orosz/ kínai vakcináról.

Feleségem, Erika elmondja az egyetlen lehetséges tisztességes választ, hogy függetlenül a származási országtól, amíg az EMA - európai gyógyszerügynökség - be nem fogadja... stb. Aztán a következőknél segítek lerövidíteni: legyen az orosz vagy akár kínai, a kutyámnak se…

Magyarázatom pedig az, hogy egyrészt a mennyiség nem győzi le a minőséget, pláne, ha legfőbb kormányzó urunk e heti „rádiószózatában” ösztökélte az OGYÉI-t a mielőbbi befogadásra.  Bár a legnagyobb tiszteletem a független intézetek független munkatársainak, kutatóinak, az „átkosban” felnőve, továbbá a soha nem tapasztalt - tudástól, tapasztalattól, tisztességtől nem zavartatva - a felsőbb körök elvárásainak lihegve mindenáron megfelelni akarásnak széleskörű gyakorlatát, mára sokkal inkább hiszek az amszterdami székhelyű EMA-nak.

Pedig milyen szép is lenne - a keleti nyitás jegyében - lekörözni ezt a nyavalyás, „Sorossal fertőzött hanyatló Nyugatot” stb., stb.!

Eszembe jut a valamikori hatvanas évek közepén Amerikában történt eset! Kitalálták - pláne a Beatles óriási sikerű amerikai turnéja után, nem államilag(!) -, hogy kellene egy „amerikai Beatlest” kreálni.

Felhívást tettek közzé, hogy énekelni, zenélni tudó emberek jelentkezését várják. A több száz jelentkező közül kiválasztották a legjobbnak tűnő négyet, majd indult a Monkees karrierje. Sikerült ugyan repülőstartot venni két nagyszerű és egyben méltán sikeres dallal, /Last Train To Clarksvillede és az I’m a Believer, előbbi ‘66 októberében 1 héten át, utóbbi decembertől egészen ‘67 februárjáig 7 héten át vezette az amerikai Billboard listát! - de a dalszerző nem közülük került ki - micsoda különbség! /A szerző Neil Diamond az akkor már ismert szólókarriert elért énekes-zeneszerző/

A mai fiataloknak egy jellemző epizód ’69-ből: bemutattak a mozik egy kötelezően megnézendő „leleplező” kurzusfilmet a Szabad Európa Rádióról, amely a fiatalok körében legnépszerűbb délután 3 és 5 között hallható „teeneger party”-t illusztrálandó, a Monkees I’m a Believer című számmal kezdődött - Cseke László a SZER lemezlovasa fordításában “Hívő vagyok, mert hiszek a szerelemben” futott - s emiatt volt gimis ismerősöm, aki még egyszer befizetett rá. Emlékszem, a moziban 100 Wattal élmény volt hallani ezt a számot.

A továbbiakban még került ugyan listára néhány daluk, de a kezdeti sikert soha többé nem tudták megközelíteni. A Beatles sikerét talán leginkább a kaliforniai Beach Boys-nak sikerült megközelíteni, de csak a sikerét, a minőséget messze nem.

A Beatles magába foglaltan hozta az addigi legjobbakat, - Elvis, Chuck Berry, Buddy Holly,  Everly Brothers, vagy az angol Cliff Richard, Shadows - s ami a legfontosabb, messze túl tett rajtuk.
Ez ritka kivételként előáll, de pláne állami-pártállami unszolásra lehetetlen. Zsdanov elvtárs, - a nagy Sztálin kulturális minisztere - is buzdította a szovjet alkotókat “alkossatok remekműveket”, de Ahmatova, Bulgakov, Mandelstam, de akár Sosztakovics és sokan mások sokkal inkább annak ellenére alkottak maradandót.

A napokban kiderült kik lesznek a Színművészeti új tanárai - nyomul a népnemzeti! Kíváncsi vagyok, hányan maradnak a mai hallgatók közül.

Népét alázattal szolgáló apostoli kormányunk vakcina ügyben is tudtunkra adta: ha belepusztultok is, nekünk lesz igazunk!

Körtvélyesi László