Lett légyen az iskolai évet záró, vagy éppen az „adventi” koncert. Úgy, ahogy a minap történt, a művház színpadán.
Tekintve, hogy e sorok írója nem „vájt-fülű” zenekritikus, csak egy kisvárosi „újdondász”, nincs abban a helyzetben, hogy szakmai véleményt nyilvánítson. De az biztos, hogy ilyen produkciók hallatán éppen elég a zenei élményről beszámolni. Kétségtelen segítség a véleményalkotásban, hogy egykori pesti lakosként többször is előfordultam a Zeneakadémia hangversenyein. Tehát van némi összehasonlítási alapom!
Erről az alapról indulva írhatom, hogy a mostani „adventi hangverseny” összességében szinkronban volt az ünnep méltóságával!
Természetesen voltak a produkciók között különbségek, ami mindenkor normális, és így is méltánylandó. Hogy mi, és mennyire nyerte el a népes hallgatóság tetszését, azt a felharsanó vastaps igazolta vissza. Ezek közül sorolok néhányat anélkül, hogy bárkinek is szomorúságot okoznék!
Tehát: a sorrendből nem hagyható ki a fiatalok alkotta citera-együttes – Lukács G. Rédei Z. Tóth A. Kerekes L. Kerekes V. Fehér-Deák J. . –  Olgyai Gábor tanár úr tanítványai.
Emlékezetes volt a népes fuvolazenekar produkciója éppen úgy, mint a marimbát megszólaltatók fellépése.

Andalító volt Boccherini „Menüettjét” előadó vonósok muzsikálása. Csodálatosan hangzott Márton Anikó énekelte „Ave Maria”.
Különleges élmény volt a két szaxofonon előadott szám: az egyik egy Bach-korál, a 147.számú kantátából, a másik egy mai zene, J. Demerssmann: Velencei karneválja volt. Mindkettő Tóth Eszter bravúros előadásában.
A végére maradt Török György, akiről régtől tudjuk, kiváló ”fújós”, ám hogy humora is kiváló, arról most szereztünk tudomást, miután hol énekelt, hol fújta a „Karácsonyi feldolgozás” egyes motívumait.
A műsor végén a tanári kar valamennyi tagja részt vett John Lenon és Joko Onó közös szerzeményének előadásában.
A közel két órás muzsika maradandó élményt jelentett!

Tóth Barna