Magáról a konferenciáról – mely szintén a reformációhoz kapcsolódott – múlt számunkban röviden beszámoltunk. Ezúttal a kiállítást foglaljuk össze.
A huszonegynéhány, esztétikusan elkészített tabló nem csak a Magyar Nemzeti Levéltár – NML -, hanem az ország valamennyi megyei levéltárának, és néhány kisebb – pl. a Váci Városi Levéltár – gyűjteményéből nyújt információt a reformáció hazai elterjedésének folyamatáról, hanem az eredetileg egyházi indíttatású mozgalom társadalmi következményeiről is!

Ami a „vándorkiállítás” helyszínét illeti, nem mondható szerencsésnek a főiskola homályos aulája, ahol nem fért el valamennyi tabló! Akinek az érdeklődését kellőképpen felkeltették az itt látottak, és kíváncsi volt a „folytatásra”, az kénytelen volt átballagni a szomszédba, a Pest Megyei Levéltár – PML – „Fióklevéltárába”, ahol megszemlélhette az aulából kiszorultakat.
Megismételjük, a nagy hozzáértésről tanúskodó látnivalóból, plasztikusan kiderült, hogy a megreformált hit, éppen a török birodalom Kárpát-medencei térhódításával, szinte párhuzamosan terjedt. Ennek fázisai, meglehetős időrendben követhetők a tablók ábrái, fénymásolt dokumentumai alapján.
E folyamatnak egyik megrázó eseménye – ma már „epizódja” – annak a 32 protestáns lelkipásztornak a gályarabságba kerülése, akik a holland de Ruyter admirális bátor fellépésének köszönhették szabadulásukat. Pontosabban, csak huszonhatan! Mert ennyien élték túl az 1674-76 közötti gályarabságot.
A tablók felvillantották a hazai oktatás, bibliafordítás, a magyar nyelvű nyomtatás kezdeteit is. Hangsúlyozva az egyetemes hazai iskola-ügy ma is működő helyszíneinek fontosságát, szerepét.
Megállapíthatjuk, ez a vándorkiállítás valóban fontos, és aktualitásán túl mutatva, egyszersmind hézagpótló rendezvény!
Köszönet a létrejöttében szerepet vállalóknak.

Tóth Barna