Azért írtam, hogy „kőrösi”, mert valamikor a XIX. század első harmadától egyre kapósabb lett Európában, és így ismerték, mint a saláták alapanyagát. Konkurenciát jelentett a korábban ismert, Prága melletti Znaimban termesztett uborka-változatnak, mely kissé kesernyés, és állagát tekintve keményebb, és nagyobb méretű volt a miénknél.
A versenyben a kőrösi uborka jól állta a sarat, mert édeskés, kellemes zamatú, és roppanós, tömör állagú volt. Két problémája azért volt: kissé távolabbra esett Európa piacaitól, és nálunk még nem ismerték a savanyítás módját, míg Znaimban a csehek igen.