Előző számunkban próbálkoztunk dr. Czira Szabolcs polgármesteri „mesterkedéseit” lajstromozni. A Tisztelt Olvasó figyelmét arra felhívni, hogy mindaz, ami 2002-es beiktatása óta az un. „városfejlesztés” címszó alatt történt, az elsősorban önös érdekeit célozta, saját nimbusza megörökítését szolgálta!

Két hete közöltük – ismételten – a „Rendszerváltók” címen, még 2000 év elején készült sorozatunk utolsó darabját, mely mintegy összegezése volt a korábbi, a sorozat keretében készült tizenegy beszélgetésnek. Újabb ismétléseket elkerülendő, a neveket nem említve csak megjegyzem, hogy valamennyien – már 2000-ben! – kisebb-nagyobb hiányérzetüket tették szóvá! Első sorban Kőrös közéletének – közhangulatának –, a helyi demokrácia egyre erősödő romlását illetően.

A „Rendszerváltók” – sorozat, Huszár Kálmánnak, a helyi átmenet helyettes tanácselnökének visszaemlékezésével kezdődött, még februárban. Majd Ballai Ottó következett, aki „jó tollú” újságíróként volt krónikása az 1989/1990-es változás folyamatának is.

A sorozat befejezése előtt megszólaló beszélgetőtársam a kőröseik számára közismert személyiség, már csak azért is, mert orvos: fül,-orr,-gége- specialista, kórházi főorvos. De nem csak Ő, hanem édesapja is orvos volt: köztiszteletet kivívott fogorvosként, Nagykőrösön hosszú évtizedekig reparált, vagy húzott beteg fogakat.

Még a korábbi diktatúrához képest is elviselhetőbb „késő-kádári” években is intézményesített elnyomatásban éltek hazai egyházaink! Minthogy dr. Fodor Ferenc közel harminc évig pásztorolta a kőrösi reformátusokat, így nem csak egyházának országos szerepéről, hanem a helyi egyházközség helyzetéről, életéről – múltról, és jelenről – van megalapozott véleménye.

„Az Úrnak útjai kifürkészhetetlenek!” – olvastam egykoron a Bibliában, valahol. Ez ebben az esetben is beigazolódott, hiszen ha két héttel korábban gondolok e témára, eszembe nem jutott volna kiérni a véleményedet az MDF tragikus állapotáról. Most viszont a kérdés megkerülhetetlen.

„Egy újszülöttnek minden vicc új” – analógiájára, sokkal komolyabb dolgok is újdonságnak számítanak. Nem csak az újszülötteknek, hanem a korban előrehaladottabb korosztálynak is. Például a hatvanat-hetvenet betöltött polgártársaink jelenét ha ismerjük is, korábbi életükről alig tudunk valamit!

Valamennyiőnk gondolkodásmódját, értékrendszerét, életvitelét döntően befolyásolja a családi háttér. Ezt manapság szocializálódásnak mondják, „jobb körökben”.

Bizonyára nem tűnik gyalázkodásnak, ha dr. Varga Andrásról azt állítom „régi bútordarab” a város képviselőtestületében. Immáron a negyedik ciklusát tölti, s ezzel együtt a közgyűlés doyenje. E mellett közéleti élőélete okán egyedüli személyiség a testületben, aki képviselővé választása előtt már részt vállalt a város közösségét érintő ügyekben. A többiek – jobb szó híján – hipp-hopp, a politika rejtélyes kiválasztási gyakorlata miatt lettek képviselők!

Az 1990-ben megtartott választáson Kiss János, az MDF jelöltje lett Nagykőrös, hosszú idő után az első, szabadon választott polgármestere. A helyi MDF életre hívásától kezdve részese volt a rendszerváltás folyamatának. S mint ilyen, hasznos ismeretei vannak nem csak azokról, hanem a későbbi évekről, évtizedről.

Manapság nem kell bemutatni dr. Ábrahám Tibort.

A valamikor Kőrös „pusztáját” képező Kőröstetétlenen, hat éves kora óta ott élő dr. Lakos Lászlót Nagykőröshöz is fűzik kapcsolatok.