A 17 éves srác Magyarországon már mindent elért, amit lehetett, így alanyi jogon mehetett Spanyolországba. Mindenképpen élni szerettek volna a rendkívüli lehetőséggel, így a család szponzorok keresésébe fogott, hogy „Sanci” - ahogy a családban hívják - megmérettethesse magát a világ legjobbjai között.
Még ha nehéz hónapokat is éltek át, végül sikerült megteremteni a kijutás és a versenyzés anyagi feltételeit. Minimális felkészüléssel, abban az isteni tehetségben bízva, tanulási céllal vágott neki Sanci a világbajnoki terepnek. 199 olyan versenyzővel szállt ringbe, akik közül a legtöbbnek adottak a feltételek, mind a felkészüléshez, mind ahhoz, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, persze, mindemellett tehetségesek is.
A 17 éves fiú, aki három éve ült először gokartba (!), a világ legjobb 64 gokartosa közé versenyezte be magát, sőt egy ezüst- és egy bronzéremmel lett gazdagabb az ötnapos futamokon. Nem csoda hát, ha nagyon elégedettek a teljesítményével.
- Megmondom őszintén, hogy nem számítottunk ilyen jó eredményre. Ami biztos volt, hogy az első kétszázban benne leszünk (nevet), de azt mondtam, hogy ha a legjobb 60-64 közé bekerülünk, nekem az már a legteteje. Ez sikerült! Magyarországon nincs olyan nehézségi fokú pálya, amelyen készülni lehetett volna, ezért három alkalommal kimentünk Pozsonyba. Nekünk ennyi felkészülés jutott. Ezek tükrében úgy gondolom, még szebb az eredmény Hazaérve, átértékelve az egész versenyt, úgy gondolom, hogy Sanci tiszta tempóban és tudásban bekerülhetett volna a legjobb 32-be, talán még a szuperdöntőbe is, ha nincs az a sok apróság, pl. hogy kilökik, megforgatják, illetve a saját hibából adódó stop&go büntetések. Ezeket utólag már nem sajnáljuk, mert kárpótolt minket a két világbajnoki futamon elért érem, amivel Magyarországon nem sokan büszkélkedhetnek: jelenleg összesen talán csak hárman, köztük az egyik a fiam - magyarázza Tóth Sándor.
- Hihetetlen nagy nevekkel (Ruben Boutens, Rico Haarbosch, Mathias Grooten stb.) versenyeztem, de nem az volt az elsődleges cél, hogy „megverjük őket”, hanem hogy lekövessük és tanuljunk tőlük - mondja az ifjabb Tóth. - A vébén kiderült, hogy a többiek hogyan is mennek, és a pálya is teljesen más volt, mint Magyarországon, sokkal nehezebb. Voltak olyan kanyarok, amiket még soha nem láttam - mesél a nehézségekről. - Próbáltam nem beleszólni, de azért kívülről igyekeztem egy kicsit segíteni - ékeli közbe az apuka. - Például, hogy mikor jöjjön ki a boksz utcába, hogy jó helyre tudjon visszamenni. Egyébként ezt általában ügyesen megoldotta magától, de előfordult, hogy jeleztem neki. A pályabírók nagyon szigorúak voltak. Bár büntették a legjobbakat is, úgy éreztük, hogy nekünk talán egy kicsit könnyebben adták a bírságokat.
Sanci elmondása szerint nem fáradt el a versenyen, inkább az volt egy kicsit megterhelő számára, hogy a gokarttal kelt feküdt majd’ egy hónapig.
- A versenyzés annyira nem vette el az energiámat, hanem inkább az volt fárasztó, hogy előtte vagy 2 és fél hétig minden nap a gokartban ültem. Gyakorlatilag gokartoztam és aludtam, így a vége felé már nem kívántam, hogy beleüljek - így Sanci. - Összességében nagyon klassz volt a világbajnokság, rendben volt az egész lebonyolítás, a versenyzői közeg, Sanci rengeteg emberrel barátkozott össze. Abból is látszik, hogy „letett valamit az asztalra”, hogy a főszervező már az első napokban megjegyezte a nevét. Úgy mondta: „Szándor”. Nagy kérdőjelek voltak bennünk, hogy a magyar pályákról kimegyünk, de úgy gondolom, megmutattuk, hogy ott a helyünk, és nem a „valahol futottak még” kategóriában végeztünk, hanem abszolút túlteljesítettük a saját elvárásainkat is - osztja meg véleményét Tóth Sándor.
A fiatal gokartozó még alig tért haza a vébéről, máris új kihívások, feladatok várják. Az eredményes világbajnoki szereplése alapján meghívást kapott a jövő februári hollandiai Európa Bajnokságra, és a jövő nyári lengyel vébére, amelyekre máris kezdenék a felkészülést.
- Ha meg tudjuk oldani, és a szponzorainkkal is tudunk előrelépni, akkor mindkét versenyen szeretnénk indulni. Az ő támogatásukon múlik minden, még ha nem is olyan nagy pénzekről van szó, de nagyon nehéz összeszedni. Ha a felkészülésre is sikerülne gyűjteni valamennyit, az már tényleg a netovábbja lenne mindennek. Szeretnénk kimenni Pozsonyba gyakorolni, vagy esetleg Ausztriába. Miután két érmet is fel tudunk mutatni a világbajnokságról, bízom benne, hogy könnyebb lesz támogatókat szerezni. Szerencsére vannak olyan partnereink, akik már most jelezték, hogy továbbra is biztosítják a támogatást. Most ezek a céljaink, hogy Sanci minél többször nemzetközi vizeken szerepelhessen, mert ezeken a futamokon nagyon sokat lehet tanulni - állítja Tóth Sándor.
Nagy könnyebbséget jelent számukra, hogy saját gépekkel dolgozhatnak és a Bognár Gokart Parkban annyit edzhetnek, amennyit akarnak.
- Pista bácsiék (Bognár István - szerk.) örülnek, ha megyünk, és nagyon örülnek az eredménynek is - vélekedik a családapa. - Mi a nyársapáti parkot hazai pályának tekintjük, hiszen onnan indultunk el. De büszkeséggel tölt el, hogy a park 13 éves fennállása óta Sanci az első, aki komoly eredményeket ért el.
Gratulálunk és további sok sikert kívánunk!
Darányi Erika
Fotó: Szilágyi Tamás
