Luther Márton a családja körében szívesen beszélgetett tanítványaival, kollégáival, barátaival az élet dolgairól és természetesen hitéleti kérdésekről. Luther nemcsak tanár, reformátor, hitvitázó, hanem nagyszerű vendéglátó is volt. Sokan gyűltek össze a család asztalánál, hogy az életről a finom étel és a pohár bor mellett elmélkedjenek. Ezeket a beszélgetéseket feljegyezték, s ennek a szellemisége eljutott Európa minden irányába.
A Heti Hírek a Reformáció jubileumi évének és Luther Márton személyének az „Asztali beszélgetések” egy-egy részletével állít emléket hétről-hétre 2017. október 31-ig.
Veit Dietrich gyűjteménye
1532. április 7-15.
„ A türelmetlenségről, és hogy az vajon mindig bűn-e
Amikor Jeremiásnak ama panaszáról esett szó, melyben a próféta elátkozza azt a napot, amikor született (Jer 20,14), felvetődött a kérdés: vajon az ilyen gondolatok és szavak nem keresztényietlenek-e, nem istentelenség és bűn az ilyesmi? Erre Martinus Luther doktor így felelt:
- A mi Urunk Istenünket néha ilyen szavakkal kell felserkentenünk, máskülönben nem hall minket. Jeremiás zúgolódása jogos. De még Jézus is így beszélt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzettség! Meddig leszek még köztetek, és meddig kell, hogy titeket eltűrjelek?” (Lk 9,41) Ahogy Mózes is rácsapta Istenre az ajtót, amikor így beszélt: „Avagy tőlem fogantatott-e mindez egész nép és sokaság? Bizony, nem én vagyok az apjuk!” (4Móz 11,12)
Nem lehet másképp: elkeseríti az embert, ha valaki szívből jót akar, és mégsem jutunk egyről a kettőre; ilyenkor bizony az ember zúgolódik és türelmetlenkedik. Így tehát én sem eresztem szélnek ama gondolataimat, melyekben azt szeretném és kívánom, hogy bárcsak soha bele ne kezdtem volna ebbe a mi ügyünkbe. Bárcsak inkább meghaltam volna, hogysem látnom kelljen azt a megvetést, mely Isten igéjének és az ő hűséges szolgáinak jut osztályrészül.
Így hát azok, akik az ilyesfajta türelmetlenséget elítélik, csupa teológus in arte speculativa, akik csak játszanak a gondolatokkal, és spekulálással akarnak boldogulni. Majd ha belebocsátkoznak a dologba, akkor észreveszik és megtapasztalják, miről van szó. Az ilyen ügyek túl nagyszabásúak ahhoz, hogysem gondolatok és spekulációk révén vitassuk meg őket.”
K.Zs.B.T.
