Ez brutálisan kis összeg, melyből még az egykori Fideszes képviselő, Zsiga Marcell sem tudna megélni, bár őszerinte negyvenhétezer ötszáz forintból (a közmunkás bérből) meg lehet élni!

Azt nem tette persze hozzá, hogy ő ezt egy nap, vagy egy hét bevételének gondolja!
A kormánypolitika meg azt hirdeti, hogy ez a létező nyugdíjrendszerek, mármint a magyar, a világ legjobbjai közé tartozik!
Éppen ezért, nem is nyúlnak hozzá, mert ez úgy jó, ahogy van! Nem veszik figyelembe azt, hogy a kormánypolitika elűzte a képzett, jól kereső adófizető fiatalokat, az infláció igen magas, főleg az élelmiszerek tekintetében, és lassan kevés lesz a nyugdíjkassza bevétele a nyugdíjasok ellátására. Mert a nyugdíjak gyors tempóban maradnak el a bérektől, és alig találni olyan embert, aki jó egészségben – ápolás nélkül – érné meg a nyugdíjkorhatárt!
Több éves várólistákon vezet át az út egy bentlakásos nyugdíjintézménybe, ahol a nyugdíjasok viszonylag emberi körülmények között tölthetik el utolsó éveiket. A helyzet egyre aggasztóbb, mert ebben az országban három millió nyugdíjas van, akik valamilyen nyugdíjellátásra szorulnának. Viszont egyre kevesebb a nyugdíjkasszába – az egyre fogyatkozó befizető aktívak száma miatt – a befizetett pénzösszeg, ami ráadásul még milliárdos állami kiegészítésre is szorul.
A magán megtakarítások egyre fogyatkoznak, s ráadásul az állam a magán nyugdíjpénztárak háromezer milliárd forintját is elvette, és a saját zsebébe söpörte be! Mindezt azzal a felkiáltással, hogy megvédjük a nyugdíjakat, ami persze nem sikerült, a háromezer milliárd forint viszont eltűnt a bűvös állami költségvetési cilinderbe!
Lássuk be, ez az állami, kormányzati lépés, nem igazán ösztönöz az öregkori megtakarítások tekintetében.

A nyugdíjasoknak komoly kiadást jelent egyébként a gyógyszerek megvásárlása, a szemétdíj kifizetése, és a lakás, vagy ház fűtése. Csak megjegyzendő, hogy tavaly szeptember óta több mint száz ember fagyott meg, legtöbbjük saját fűtetlen lakásában lelte halálát! A nyugdíjasok zömének szemét tavalyelőtt év végén, 2017-ben még tízezer forintos Erzsébet-utalvánnyal ki lehetett szúrni, de tavaly már ez is elmaradt, sőt a januári nyugdíj – állítólag adminisztrációs hiba miatt – egy-két napot késett, súlyos problémát okozva ezzel több ezer alacsony nyugdíjú polgárunknak.
„Egy tál lencséért” a nyugdíjas társadalom nyugton maradt, viszont a hatalom újabb négy évre megszerezte a parlamenti kétharmadot.
Hiába, tavaly április 8-án voltak a parlamenti választások, melynek érdekében 2017. év végén „meg kellett dolgozni” a nyugdíjtársadalmat. Ez sikerült is!

Arról már nem is beszélve, hogy tíz éve a kormányzat nem nyúl a nyugdíjminimumhoz a fentiekben említett huszonnyolcezer ötszáz forinthoz, annak ellenére, hogy több ezren kapják ezt az alamizsnát. Miközben a szajkó módjára nyilatkozó miniszterek, és államtitkárok, akik másról sem tudnak beszélni, mint a migránsokról, meg Sorosról, úgy havi kétmilliót tesznek zsebre, de aki közülük még a magyar parlament tagja is, ezzel együtt havi kb. ötmilliót kaszálhatnak!
Így persze, nekik nem olyan fontos a nyugdíjrendszer reformja, mert nekik megvan a „mindennapi betevő” falatjuk.
Felvetődhet a kérdés, hogy ezek az emberek miért érnek ennyivel többet, mint egy életet végigdolgozó, tisztességes nyugdíjas állampolgártársunk?

ábrahám