Mindezt megelőzte Ferenc pápa erdélyi látogatása, melyet itthon sokan úgy fogtak fel a hatalom részéről, hogy a pápa a jelenlegi helyzetet, mármint azt, hogy Erdély Romániához tartozik a katolikus egyház részéről úgymond jóváhagyta, szentesítette.

Mások viszont, az erdélyi katolikus magyarok, örömmel vették a pápalátogatást, hiszen a pápa az ő vendégük volt, és mondott misét Csíksomlyón, mely rituális egyházi rendezvény Erdélyben. Igaz, ezen Orbán Viktor miniszterelnök nem vett részt, mármint a pápa által tartott szentmisén, maga helyett Áder Jánost és Semlyén Zsoltot küldte el, akik szerinte nem focidrukkerek, ellentétben vele, aki ez idő alatt éppen a BL-döntőt nézte meg.

Persze ezt az eseményt is megzavarták a román hatóságok, amikor a pápa palástjáról a magyar nyelvű feliratot letakartatták, mely egyáltalán nem a megbékélést szolgálta a román és a magyar nép között. Tetézte mindezt az úzvölgyi incidens, amikor a románok a magyar katonai temetőbe kívántak román katonai temetőt létesíteni. Ez az incidens már fizikai erőszakba torkollott.

A trianoni békekötés 1920-ban, melyet mi magyarok Trianoni Diktátumnak nevezünk, „Nagymagyarország” területének kétharmadát vette el. Az is igaz persze, hogy „Nagymagyarország” vonatkozásában az akkori népesség kereken ötven százaléka beszélte a magyart, illetve tekintette azt anyanyelvének, míg a másik fele idegen nyelvű volt. A magyarok számára legfájóbb Erdély elvesztése a Trianon miatt.

Azt is kimondhatjuk önkritikusan, hogy az eltelt száz év alatt úgy a magyar, mint a román fél elkövette azokat a történelmi hibákat, amelyek lehetetlenné tették a két ország közötti valódi megbékélést. Pedig Európában van példa erre, hiszen a franciák is megbékéltek a németekkel, bár történelmileg ők is – évszázadokon keresztül – hadilábon álltak egymással, annak ellenére, hogy például a német Strasbourgot Franciaországhoz csatolták.

Visszatérve a magyar országgyűlés mostani állásfoglalására Trianonnal kapcsolatban, csak tovább mélyíti a magyar-román viszony elmérgesedését. Tulajdonképpen történelmi szerencsénk az, hogy úgy Románia, mint Magyarország az Európai Unió tagja, mert lehet, hogy ha ez nem így lenne, már hadban is állhatnánk egymással.

Hozzá kell tenni, hogy Orbán Viktor politikai téziseit mindig Erdélyben, Tusnádfürdőn mondja ki. Például ott nyilatkozta először azt, hogy Magyarországon illiberális „demokrácia” van.

Szó, ami szó, Romániát már régóta irritálja az Orbán-kormány térfoglalása Erdélyben. A magyar kormány vállalkozásfejlesztési programokat indított be nemcsak Erdélyben, hanem Kárpátalján, sőt a Vajdaságban is, mellyel párhuzamosan a magyar állami adminisztráció kiépítése is zajlik ezeken a területeken. Óriási magyar befektetések történnek közvetlenül a határainkon túl, és persze ennek anyagi haszna mindezidáig elhallgattatta a román kritikus hangokat.

Ezt a gazdasági magyar nyomulást maga Orbán Viktor hirdette meg tavaly Tusványoson azzal, hogy ez mindenkinek jó lesz a Kárpát-medencében, hiszen a magyarok feladata egyesíteni Kelet-Közép-Európát.

Mind Magyarországon, mind Romániában virágzik egyfajta nacionalizmus. A helyzetet súlyosbítja az, hogy a románok úgy értékelik, hogy a Fidesz Európai Néppárti tagságának felfüggesztése Orbán Viktor gyengülését jelenti, ezért keményítettek be az utóbbi időben. Pedig a történelmi traumák feldolgozására és ellentétek feloldására egyetlen lehetőség kínálkozik, az Európai Unió, mely a nemzetállami határokat virtuálisan kezeli a schengeni egyezmény értelmében. Ez már maga is mindenféle határrevíziót felülír, hiszen az emberek szabadon közlekedhetnek az Európai Unióban. s talán ez a legfontosabb.

Ennek annakidején sem a magyar, sem a román fél nem igazán örült, hiszen így nem lehet a feszültséget fenntartani a két nemzetállamban gondolkodó ország között.

A jövő Európája megmutatja majd, hogy sikerül-e a román-magyar megbékélést létrehozni, hasonlóan a német-francia megbékéléshez…

ábrahám