Lehet kígyót-békát kiáltani, és hazugnak nevezni mindenkit, aki a hatalom látókörét zavarja.  

Aztán a választások után – eső után köpönyeg – már hiába fordul bírósághoz a szerencsétlen ellenzéki képviselő-jelölt vagy képviselő, esetleg civil, mert a hatalom médiájában megjelent rágalmazó cikk után kb. másfél-két évre jelenik meg – a lassan működő bíróságok miatt – az úgynevezett helyreigazítás, melynek mondata így kezdődik: „Valótlanul állítottuk…”

Az persze sohasem derül ki, hogy honnan ered az úgynevezett valótlan állítás, legalább is a nyilvánosság számára, hogy kik és milyen politikai boszorkánykonyhán főzték ki a mocskos rágalmaikat.
Sokszor már maga a sértett sem emlékszik arra, hogy mi is volt az ellene megfogalmazott valótlan állításban. Az egyszerű olvasó meg végképp nem tudja, hogy mi végre jelent meg a helyreigazítás.
Valamikor ítélet sem tud születni a hatalom sötét oldalának jól fizetett önkormányzati ügyvédje miatt, aki primitív, de sunyi tanácsokkal látja el a bértollnokokat – elkerülvén a felelősségre vonásukat, azaz az ítélet meghozatalát - azzal, hogy azt tanácsolja a bértollnokoknak, hogy az ajánlott bírósági idézőt át se vegyék, vagy ne jelenjenek meg a bíróságon. Ezzel a primitív trükkel megakadályozva a jog érvényre jutását. Ma egyes lelkiismeretlen jogászok országosan meg helyben is, a jogot a jogtalanság elkövetésére használják, mint esetünkben is!

Mindeközben a rágalmazás rendszeresen történik az úgynevezett „ingyenes” újságban, mely például helyben évi 50 milliójába kerül, no, nem a polgármesternek, vagy az alpolgármesternek, akik a bértollnokok „eligazítását” végzik, hanem a város költségvetéséből, azaz az adófizetők pénzéből.
Azon adófizetők pénzéből, akik már képtelenek – ó uram Isten – egy kétszáz forintba kerülő kereskedelmi újságot megvenni, mert olyan anyagi színvonalon élnek, a hatalom által az út szélére taszítva (közmunka, alacsony nyugdíj, munkanélküliség).
Minden közgazdasági ismeretet figyelmen kívül hagyó egykori ingatlan szakértő G. Kovács  képviselő úr fogalmazta meg, elkenve a lényeget, mi ingyen biztosítjuk közpénzen az ÖH-t az olvasók számára, míg más kereskedelmi újságok képesek azt kétszáz forintért árulni.(Sic!)

Igen, ez igaz, mármint a kétszáz forint, de hát ezek az újságok ebből élnek. Nem úgy, mint G. Kovács képviselő úrék, akik a beszedett adóforintokat fordítják erre, meg annyi másra, hirdetve saját dicsőségüket és nagylelkűségüket.
Visszatérve az illiberális demokráciában kampányként alkalmazott karaktergyilkosságokra, egy keresztényi történet jut eszembe. Ennek lényege, hogy a rágalmazó megbánva bűneit – no, ez nem a mai hatalmon lévőkre jellemző -, papjához fordul, hogy mit tegyen vezeklésképpen. A pap annyit mond neki, végy fiam egy zsák tollat, menj fel a templomunk tornyába, és ereszd szélnek a zsákban lévő tollakat, majd vezeklésképpen szedd össze azokat. Erre a bűnbocsánatkérő így szól: de uram, ez lehetetlen!

Bizony, lehetetlen azt a sok mocskot és szennyet jóvátenni, amit – kitalálói politikának neveznek – és ezzel mérgezik és megosztják a társadalmat, a helyi közéletet.

Aki szelet vet, az előbb-utóbb vihart is arat! – mondja a közmondás.
Bizony, a viharfelhők már közelednek ennyi bűn, rágalmazás, mocsok és a naiv köztudattal való visszaélés okán!

ábrahám