Ebben egy cikk volt található, mely egy cikksorozat része volt, címe: „És ön kit választana?”

A fentebb idézett lapszám interjú alanya Kerényi Imre a Madách Színház akkori művészeti igazgatója volt.
Ekként nyilatkozik:
„Én nem idegenkednék attól, hogy megkérdezzem a jelentősebb szakmák jelentősebb képviselőit, ők kit fogadnának el miniszterükül. Ne ők döntsenek, de jelzéseik sokat segítenének. A minisztertől ugyanis elvárom, hogy azonosuljon területével, és szükség esetén saját kormányával is szembeszálljon.

Nem törődnék azzal, hogy a minisztereink milyen pártokhoz tartoznak, és milyen múltjuk van. Az döntsön mennyire ért hozzá, így természetesen az sem szempont, hogy valaki nagyon fiatal, vagy nagyon öreg. Olyan személyeket is felkérnék a kormányzati munkában való részvételre, akik nem magyar állampolgárok. Álmaim kormányában helyet kaphatna pénzügyminiszterként Soros György, vagy André Kosztolányi, külügyminiszterként Habsburg Ottó…”

Hát igen, a rendszerváltás hajnalától, az eltelt 27 évben nagyot változott a világ, meg Kerényi Imre is. Ma ugyanis a Fidesz kormányzat szerint Magyarország fő gonosza Soros György, aki még államalapító Szent István királyunkkal is szembe megy, legalább is az augusztus 20-i szónoklatok szerint.

Visszatérve Kerényi Imrére, ma éppen ő javasolja a Fidesz 5. párttagkönyvének tulajdonosát, Bayer Zsoltot irodalmunk nagyjai, úgymint Jókai Mór, vagy Arany János, vagy Petőfi Sándor mellé. Nem törődvén azzal, hogy Bayer Zsolt nyilatkozatai igen csak nagy vihart kavartak, utalnék itt a civilek minősítésére, amikor Bayer úr azt találta leírni, hogy úgy vágná őket pofán, hogy taknyukon és vérükön csússzanak. Ferenc pápa sem maradt ki a minősítésből, akit nemes egyszerűséggel liberális marhának nevezett a nagy nyilvánosság előtt. Nos, ilyen „irodalmár” kell a magyar líra és költészet nagyjai közé, legalább is Kerényi Imre szerint.

Sohasem vezetett az jóra – szerény véleményem szerint -, ha valódi művészek közé politikai indíttatásból az adott rendszert kiszolgáló, és az ő politikájukkal átitatott szellemű újságírókat emelnek olimposzi magasságokba. A rendszerváltás előtt Bayer Zsolt – tudomásom szerint – kifejezetten baloldali lapoknál dolgozott, mint újságíró a Kádár-rendszerben. Ő is sokat változott, mint Kerényi Imre. De úgy tűnik a sok változás közepette mégis csak egymásra talált ez a két ember.

Bizony, ez az illiberális demokrácia „csodákat” tesz, mert saját képére formálja át az embereket, és arra kényszeríti őket egzisztenciális okokból, hogy „önként és dalolva” dicsérjék ezt a mostani rendszert.

De persze majd az idő ezeket a dolgokat is helyére teszi, mert csak az igazi művészi alkotások maradnak meg az emberek, így az utókor emlékezetében is. Bayer Zsolt írásai viszont inkább politikaiak, mint művésziek.

Addig meg csak hadd szóljon ez az ízléstelen propaganda, melyet hirdetőik is hovatovább elhisznek, nemcsak a tájékozatlan istenadta magyar nép.

Kocinkó