Az ellenzéki képviselők nem engedték fel a pulpitusra a szavazást levezető elnököt, mire ő a saját helyéről vezényelte le a szavazást úgy, hogy a szavazógépek egyéni képviselői kártyáját – mely hitelessé teszi a szavazást – nem is használták. Ez már maga törvénysértés!

Kiabálás, zűrzavar, sőt szirénázás is volt hallható a helyszíni közvetítés alkalmával. Kisebb dulakodás is kialakult, mire a TEK emberei – szavazás közben – berontottak a terembe civilben, hogy megvédjék Orbán Viktor miniszterelnököt. A tanácsterembe a képviselőkön kívül senki sem léphet be – pláne szavazáskor -,  de úgy látszik ez alól a miniszterelnököt védő biztonsági emberek kivételek!
Az éves túlóraszámot a törvény négyszáz órára emelte fel, ami gyakorlatilag a szabad szombatok eltörlését jelenti, és három évre, azaz harminchat hónapra maximalizálta annak kifizetését.

Az is előre látható volt, mint ahogy ez be is következett, tüntetéssorozat indult el a fővárosban és más vidéki nagyvárosokban, melyek már a kormány távozását is követelték.

Ez a törvény kifejezetten a multik, azaz a nagytőke érdekeit szolgálja, nem pedig a kétkezi, egyszerű munkavállalókét. Akik ezt a törvényjavaslatot beterjesztették, láthatólag soha nem dolgoztak gyári munkahelyen, mert egy gyártóvonal mellett dolgozó nincs abban a helyzetben, hogy megtagadja a túlórát, ha a művezető erre utasítja. Mert, ezeregy módja van annak, hogy az ilyen „egyénieskedést” megtorolja a vállalati középvezetés. Ennyit az önkéntesség elvéről…
Az is elgondolkodtató, hogy egyéni képviselői indítványként nyújtották be ezt a javaslatot, Kósa Lajos nevével fémjelezve.
Tudvalévő, hogy ilyen esetben el lehet kerülni a társadalmi egyeztetést, ellenben, ha a kormány nyújtja be, akkor nem.

Így is történt, sem a szakszervezetekkel, sem a munkaadói érdekképviseletekkel nem történt egyeztetés.

Úgy tűnik – pestiesen szólva – a kormány túltolta azt a bizonyos biciklit, mert önhittségében azt hitte, hogy ez a törvény nem vált ki általános felháborodást.

De, mint tudjuk, kiváltott, sőt összefogásra késztette a szakszervezeteket, az ellenzéki pártokat, de még az egyetemi ifjúságot is.

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben