A máig érvényes, 1993-ban - Hanna Suchocka jogászprofesszor miniszterelnöksége idején az egyházat is beleértve széleskörű kompromisszummal - elfogadott törvény tiltja az abortuszt, három eset kivételével:
- ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti,
- ha az orvosi vizsgálatok a magzat súlyos fogyatékosságát vagy gyógyíthatatlan betegségét valószínűsítik,
- ha felmerül annak a gyanúja, hogy a terhesség bűncselekmény következménye.
Az új határozat - mely a lengyel jog szerint törvényerővel bír, s mint ilyet azonnal közzé kell tenni - a magzat életképtelensége esetén is tiltja az abortuszt. Mivel a tavaly elvégzett összes abortusz 96 %-a ilyen esetben történt, a döntés egyenértékű a teljes betiltással.
Közismert, hogy az írek mellett a lengyelek a leginkább vallásosak Európában. Mindezt azon történelmi tapasztalat alapozta meg, hogy évszázadokon keresztül a protestáns porosz, illetve ortodox orosz birodalom szorításában a katolicizmus - máig hatóan - a lengyel identitás szerves részét képezte. A pártállami időkben az ellenállás legfőbb támasza volt, miközben - az engedékeny szabályozás következtében - a ’80-as évekre a félmilliót is meghaladta az évente elvégzett abortuszok száma. Azok a nők, akik olykor kiszorultak a nagy tömeg miatt a vasárnapi miséről, sorban álltak a rendelők ajtaja előtt...
‘90 után azonnal, a valamikori hatalmát idézően lépett fel az egyház az abortusz ellen úgy, hogy még a fogamzásgátlók használatát is ellenezte.
Érthető módon a kérdés évtizedek óta végletes érzelmeket kelt.
A Jog és Igazságosság pártja (PiS) legutóbbi hatalomra kerülésekor benyújtott egy szigorító törvényt, de a 2016-os több tízezres tüntetéstől megijedve, levették a napirendről. Ilyen előzmények után csalárd módon, társadalmi, vagy parlamenti vita nélkül a hátsó ajtón becsempészve, a politikai kinevezettekkel feltöltött AB, Julia Przylebska vezetésével döntött ebben a szó szerint életbevágó kérdésben.
A nyilvánvaló provokáció soha nem tapasztalt elkeseredést, felháborodást váltott ki.
Már aznap este országszerte sokan az utcára mentek. A tüntetések egyik fontos szimbóluma a hangos trágárság lett. Az akciók a kormányzó jobboldali PiS párt mellett a papság és a templomok ellen is folynak, vasárnap sok helyen megzavarták, félbeszakították a misét, festékkel locsolták le II. János Pál szobrát, trágár jelszavakat festettek a templomok falára. A felvonulásokon a gazdák traktorokkal tiltakoznak.
Kedvencem a tüntetők egyik irodalmi hivatkozása: „a végzetes fordulat már megtörtént, Annuska kiöntötte az olajat!” - utalnak Bulgakov zseniális regényére.
A változásból Lengyelország sem maradhat ki: legújabb felmérések szerint jelenleg az EU leggyorsabban szekularizálódó társadalma a lengyel.
A feszítő ellentétek nem maradnak következmények nélkül.
Ahogy mára az írek a katolikus egyházból tömegesen távozás élenjárói lettek, - idegen szóval aposztázia - példájukat mind több lengyel követi.
A helyzetet jól jellemzi, hogy jobboldali lapokban olvasható: ‘az egyház a politika csapdájában’, ‘a jelenlegi utcai proteszt legalább annyira kormányellenes, mint amennyire antiklerikális’.
A tüntetők gyakran emlegetik a régi lengyel mondást, miszerint “halnak, gyereknek nincs szava”. A nők azt érzik, őket is infantilizálják, az ő életükkel, egészségükkel játszadoznak a fejük fölött a gyermektelen, 71 éves Jaroslaw Kaczynski - Orbán hű követője - és az álszent egyházfik.
A Sekielski fivérek - Tomasz és Marek - online megtekinthető dokumentumfilmben - “Bújócska” és “Ne mondd meg senkinek” címmel - leplezték le a pedofil papokat, akik szereplői, illetve elleplezői voltak a bűnügyeknek. Az óriási botrányra tekintettel Ferenc pápa püspököt mentett fel hivatalából.
Lengyel kisváros ma: a vizsgálat miatt felfüggesztett pap idős női hívei felháborodottan gyalázzák a bejelentőt, míg az abúzust elszenvedő kislány fiatal édesanyjától megtudjuk, hogy az eset óta a köszönését sem fogadják városszerte….
Jelenleg a tüntetések következményeként nem hirdették ki az AB döntést, ami törvényellenes - de kit érdekel ilyen apróság?!
Mindenesetre a fehérorosz tüntető tömegekről, a lengyel nőkről és fiatalokról, s a mi színinövendékeinkről az Auróra (hajnal) meg az avantgarde (előörs) jut eszembe, meglehetősen reménytkeltően!
/Ajánlott irodalom: Bulgakov - Mester és Margarita/
Körtvélyesi László
