Kinek az érdeke a „rabszolgatörvény”, az éves túlmunkakeret négyszáz órára bővítése?
A multiknak biztosan nem, mert nekik nem érdekük, hogy úgy foglalkoztassanak embereket, hogy „lerabolják” a dolgozók egészségét, és ne tudjanak versenyképes munkát végezni. Ez a törvény a Fidesz-maffia munkaerőgondját lenne hivatott megoldani. Miközben durván ellene megy a kormány álságos „családbarát” politikájának.

A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint a nagy német cégek kérték a kormánytól ezt a lépést. Így diktálhatnak külföldi vállalatok a magyar kormánynak?

Ezt tőlük kellene megkérdezni, de az igen fontos és furcsa, ahogyan a BMW letette a névjegyét decemberben.

Egyelőre azonban stabilnak látszik a magyar pénzügyi rendszer. Ez nem ad elég biztonságot?
Ez csak a felszín. Valójában részben abból adódik, hogy miközben az infláció már közelít a 4 százalékhoz, a lakossági kintlévő hatalmas állampapír mennyiség, nettó évi két százalék kamatot fial. A különbségből adódó forrásokat a kormány szabadon használhatja, például a költségvetési hiány finanszírozására is. Vagyis a lakosság negatív kamattal járul hozzá az adott „gazdaságpolitika” meghosszabbításához.

A kormány nagyon büszke arra, hogy a harmadik negyedévben már kis híján öt százalékos a GDP-növekedés. Ez igazolja a gazdaságpolitikát?

Tíz évre visszatekintve, a növekedési ciklus jóval erőteljesebb lehetett volna, hiszen évi átlagban a társadalmi össztermék (GDP) 3-3,5 százalékát tette ki a nettó Uniós finanszírozás. Csúcsra járatás idején pedig, mint 2017-2018-ban, akár évi öt százalékot is elért. Vagyis, ha semmi nem történik, papíron adott a „kiváló növekedési adat”.

Ha azonban folyamatosan többletbevételt termelő versenyképességet növelő beruházásokra ment volna el a jelenlegi - hétéves pénzügyi ciklus - 23 milliárd Eurójának nagy része, jóval magasabb ütemben is elképzelhetőbb lett volna. Nem beszélve a növekedés fenntarthatóságáról, aminek előfeltétele lett volna az emberi tőkébe eszközölt beruházás. E helyett számolatlanul tűntek el Eurómilliárdok, miközben olyan létesítmények valósultak meg, amelyek puszta fenntartása rengeteg közpénzt visz el, és azt már nem finanszírozza az Európai Unió, (stadionok, látványberuházások).

A többi új tagállam többnyire – hozzánk képest - hatékonyabban használta fel az Uniós támogatásokat, holott egy főre számítva mi kaptuk a legtöbb pénzt.

Hol tévesztettünk utat?
Az Uniós csatlakozással történelmi összehasonlításban is páratlan modernizációs lehetőség tárult föl az ország előtt. Ezt a lehetőséget az Orbán-rezsim játszotta el az utóbbi nyolc év alatt!

Minél tovább áll az Orbán-rezsim, annál nagyobbak lesznek az újjáépítés költségei!

Nem lesz idő, pénz, társadalmi erő, erkölcsi tartás ahhoz, hogy egy mellettünk elrohanó világban ne szakadjunk le végleg.
És amikor majd összeomlik a NER, egy teljesen kirabolt, kifosztott, erkölcsileg és mentálisan lepusztított társadalom fog szembenézni a XXI. század globális kihívásaival, amelyre nincs felkészítve, sem felkészülve.

Csak reméljük, hogy Vörösmarty Mihálynak mégsem lesz igaza, de, ha nem lesz változás: itt szemünk láttára egy nemzet süllyed el!

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben