Korábban ez a nép összetartó volt, és megértő más népekkel szemben, hiszen a magyar történelem tulajdonképpen az elnyomásról szól. Ezért mi tudtuk azt, hogy mi az alávetettség, az elnyomás, és a hőn áhított szabadság. Azt is tudtuk, hogy ezt, mármint a szabadságot más népek is értékelik, és tesznek is érte.
Országunkat idegen hatalmak lábbal tiporták, gondoljunk csak az 1241-es Tatárjárásra, az 1526-os Mohácsi vészre, melyet 150 éves török uralom követett. De uralkodott itt a XIX. század végén, az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása és leverése után az osztrák, és a II. Világháborút követően az orosz.
A nemzet megmaradásában a kereszténység, a katolikus egyház sokat segített, és így tudtuk megőrizni nemzeti identitásunkat, Európa ezen igen „szellős” helyén, hazánkban, a Kárpát-medencében.

Legutóbb azonban most, Húsvét alkalmából Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, mely pártot a Fidesz a hátán cipelte be a magyar parlamentbe, így nyilatkozott: „Az egyház nem egy emberbaráti egyesület!” Akkor kérdezem én, hogy tulajdonképpen mi lenne az egyház, ha nem egy emberbaráti intézmény?

Igen, ez a nép elvesztette korábbi toleranciáját, együttérzését mások iránt, hiszen egy gyűlölködő, mondhatni kegyetlen, a szolidaritást tagadó néppé váltunk, melyet lassan ma már a félelem, az irigység és az önzés tart egybe.

Ezek szövik át hétköznapjainkat, hiszen hol van már a méltóságteljes, adakozó polgári életérzés, mely 2004-ben azért még visszajuttatott bennünket Európába, azaz az Európai Unióba.
Nagymamám szavai jutnak eszembe, aki, ha valami rosszat követtünk el, mindig ezt mondta: „Megbűnhődtök ti még ezért, és megver még ezért titeket a jó Isten!”
Azt gondolom, ez a megállapítás a mai magyar politikára is igaz, hiszen még csak ezután következik majd a bűnhődés ezért az önző, gyűlöletkeltő, másokat lebecsülő politikánkért.
Pedig 2004-ben úgy gondoltuk, hogy mi is leszünk olyan európai ország, mint a többi. Hiszen minden okunk megvolt erre, mert Kelet-Európában mi voltunk annakidején a példakép, akik már 1968-ban megvalósították az új gazdasági mechanizmust, és ezért úgy tűnt a rendszerváltáskor, hogy simán beilleszkedünk majd az európai államok sorába. 2004-ben tagjai is lettünk az Uniónak, de azóta csak az Unió pénze kell, a szabadság és a demokrácia nem!

Gyakorlatilag minden független hatalmi ág, így a média, az ügyészség és a rendőrség is a jelenleg regnáló politikai hatalom befolyása alá került. Most éppen a bíróságok „államosításáról” van szó, hiszen Kövér László kijelentette, hogy nem létezik bírói függetlenség, hiszen a bíróságok is az államtól függenek. Nem kell ehhez vájtfülűnek lenni, hogy az ember levonhassa azt a következtetést, hogy ez hadüzenet a bíróságoknak és a bírói függetlenségnek, mely az igazságos, részre nem hajló ítélkezés alapja volt.

Az is szomorú, hogy egy kereszténydemokratának mondott párt első embere azt állítja az egyházról, hogy az nem egy emberbaráti egyesület. És ezt nem valamiféle baloldali politikus mondja, hanem Semjén Zsolt, aki tősgyökeres kereszténydemokratának tartja magát.
Gondolom, hogy a valódi, igazi istenhívők is felkapják a fejüket ilyen mondatok hallatán. Az egyház nem lehet az adott politikai irányzat kiszolgálója, mondjuk ki, csicskása, mert az egyház és az államhatalom már a XVIII. században szétválasztódott törvényileg is Európában.
Az egyház tanítása már több mint kétezer év óta hirdeti, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ehhez képest a XXI. században egy politikai kurzus kilenc éve nem mérhető össze, még ha kétharmaddal vannak is jelen a magyar parlamentben.

Ne hagyjuk, hogy az egyház által hirdetett humánumról egy politikai percemberke letérítsen bennünket! És ne engedjük, hogy önző, befelé forduló, irigy néppé váljunk!

ábrahám