Ilyen populista politikus volt például Donald Trump is, az USA az elmúlt évben választáson megbukott elnöke, aki kijelentette: „tedd Amerikát ismét naggyá!”

A populizmus itt, Európában, sok esetben más népek lenézését jelenti, és az ilyen politikus úgy dicséri saját népét, hogy azt a környező népek fölé emeli. Egyébként a populista politikusok kifejezetten arra játszanak, hogy választások útján megszerezzék a hatalmat, mert olyat mondanak, és olyan programot hirdetnek, amellyel az egyszerű embereknek a kedvében járnak.

Olaszországban Silvio Berlusconi miniszterelnök egy lépéssel tovább is ment, amíg hatalomban volt, olyan jogszabályokat fogadtatott el az ottani parlamenttel, amelyekkel saját anyagi érdekeltségeit is védte, illetve egyengette.

Általában a populisták mindig félnek a politikai megmérettetéstől, mert attól tartanak, hogy elveszítik a hatalmukat, és ezért sokszor lábbal tiporják a valódi demokrácia érvényes játékszabályait.
Sajnos a világban a populista politikusok már igen sok teret nyertek, hiszen Boris Johnson angol miniszterelnök azt hitette el az angolokkal, hogy ha kilépnek az Európai Unióból, akkor nekik jobb lesz. Ma már bánják a Brexitet, azaz Anglia távozását az EU-ból, de már nem lehet a dolgot visszacsinálni. A Brexit egyébként egy sor olyan problémát felvetett, amelyek nem léteznének, ha Anglia az Európai Unió tagja maradt volna. Például a magyar munkavállalókat is, akik Angliában dolgoznak, súlyosan érinti a Brexit, hiszen eddig, mint EU-s állampolgárok, egyenjogúak voltak az ottani angol állampolgárokkal. Január elsejétől így sok angliai külföldi munkavállaló hátrányos helyzetbe kerül, mert folyamodniuk kell az ott tartózkodás bürokratikus feltételeihez. Az angolok is ezentúl olyan külföldit látnak szívesen, aki jól beszéli az angol nyelvet, és magas, diplomás végzettsége van.

Lássuk be, a XIX. század nemzetállami eszmeisége a XXI. században, a globalizáció miatt megkérdőjeleződik, és az olyan csoportosulásoké a jövő, például az európai kontinensen, mint az Európai Unió. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Európai Unió mai struktúrája hibátlan, és nem szorul rá reformokra, de a világ és a fejlődés kényszerítő ereje ebbe az irányba mutat. Remélhetőleg ennélfogva a populizmus is háttérbe fog szorulni, és ez a folyamat már Amerikában elkezdődött.
Nem úgy kell egy nemzetet összekovácsolni, hogy más népeket lenézünk, hanem éppen ellenkezőleg, meg kell velük találni az együttműködés lehetőségét, különösen igaz ez egy olyan népre, mint a magyar, melynek lélekszáma tízmillió alatt van, és gazdasága nyitott, azaz komoly exportra és importra szorul a gazdasága, illetve határokon átívelő nemzetközi gyártási kooperációkra.
Európában Angela Merkelt szokták felhozni pozitív példaként, akit már 2005. novemberében választottak meg Németország kancellárjának, és akiről, mint tudjuk a Német Demokratikus Köztársaságban evangélikus lelkész lánya volt, mégis ő lett az egyesített Németország kancellárja.

Angela Merkelre nem lehet azt mondani, hogy populista politikus, mert mindig visszafogottan a hosszútávú európai és német érdekeket nézte másfél évtizedes kancellársága idején.

Nemrégiben jelentette be, hogy ebben az évben, 2021-ben már nem indul a német kancellári címért, pedig volna esélye rá, hogy megnyerje ezt a választást is. Mint, ahogy saját maga is bevallotta, belefáradt az örök egyeztetésbe és kompromisszumokba, és magába a kormányzásba is. Ma Németország az Európai Unió gazdaságilag és politikailag is legerősebb tagállama, hála Angela Merkel politikai tevékenységének. Ő képes volt arra, mint politikus, hogy más nemzetek érdekeit is figyelembe vegye, amely sajnos a mai magyar populista politikai vezetésre nem jellemző.

Merkel asszony le tudta szerelni a lengyel-magyar vétót, mely vétót most már többet Orbán Viktor miniszterelnök sem használhat politikai eszközként az EU-ban.
Igen, ezzel a vétófenyegetéssel, amely egyébként törvényes tiltakozási eszköz, s amelyet akkor lehet használni, ha már végképp nem lehet diplomáciailag egyeztetni a dolgokat. Ezzel az EU perifériájára kerültünk mi, magyarok, ami nem jó dolog, sok barátot, támogatót veszítettünk az Unióban, amikor huszonöt tagállam érdekeivel szembe mentünk, és ellenségképet állított a magyar kormány magának az EU-ban.
Óriási kár lenne az, hogy harminc évvel a rendszerváltás után ismét kiírnánk magunkat az európai közösségből, melyre már annyi történelmi példa volt a XX. században.

ábrahám