Heller Ágnes filozófus 1929. május 12-én Budapesten született, és 2019. július 19-én, 90 évesen Balatonalmádiban fürdőzés közben hunyt el.

Filozófus volt, egyetemi tanár, és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Műveit, ha sorra kívánnánk venni, csak a címek felsorolása több oldalt venne igénybe. Csakúgy, mint kitüntetései is.

Heller Ágnes hosszú, és mondhatjuk örökifjú élete során négy különböző politikai rendszerben élt, ezek a következők voltak: autokratikus osztálytársadalom, azaz a Horthy-féle úri Magyarország, mely a totalitárius nácizmusba torkollott, valamint a II. Világháborúba. Majd a II. Világháború után a kommunizmus, illetve a rendszerváltás után a liberális demokrácia. Ezt követte korunk illiberálisnak mondott demokráciája, már a rendszerváltás után.
Egész életén keresztül harcolt a totalitarizmus ellen, és mindig a szabad gondolkodás híve volt. Élete során az egész világot bejárta. Az innsbrucki egyetem díszdoktora 2015-ben. 1986-tól huszonöt éven át tanított New-Yorkban a New Schooll for Social Research egyetemen.

De ki is volt Heller Ágnes?
Zsidószármazású volt, és eredeti neve Meller Ágnes, melyet később változtatott Hellerre.
Halála előtt két héttel vásároltam meg Georg Hauptfeld könyvét, mely Heller Ágnes életútjáról szól, címe A Véletlen értéke.
Mikor a könyvet elolvastam, akkor ért a szörnyű hír, hogy 90 éves korában, a Balatonban fürödve érte a halál. A halál oka: fulladás. Legalábbis a jelenlegi hivatalos közlemény szerint. A könyv, életművének, hitvallásának, életpályájának összefoglaló műve.

Heller Ágnes maga így nyilatkozik az emlékezetről: „Mindig, amikor emlékezünk, nyomban felejteni is kezdünk. Gyakran még azt is elfelejtjük, hogy mit felejtettünk el. Egy interjú nemcsak a kérdező, de a válaszoló számára is sokat jelenthet.”

Úgy gondolom, ezen mondatait búcsúnak is tekinthetjük, hiszen talán már készülhetett a halálra. A véletlennek is különleges jelentőséget tulajdonított.
Véletlennek tekintette azt is, hogy túlélte a II. Világháborút, és azt is, hogy filozófiát kezdett tanulni. „Csak az nem volt véletlen, hogy egyáltalán tanultam. A véletlenből aztán sorsot teremtettem magamnak. Világossá vált számomra, pontosan ez az (mármint a filozófia), amit meg kell értenem. S végezetül, az egész életemet ennek akartam szentelni, hogy megérthessem azt, amit még ma sem értek igazán!”
Ilyen volt ő, tudásában is végtelen szerény, hiszen külföldön igen csak elismerték szakmai munkásságát.
Itthon, a mai illiberális demokráciában mellőzött volt, sőt megvádolták azzal, hogy akadémikusként, filozófusként megrövidítette a magyar államot. Ez persze egyáltalán nem volt igaz, de valószínűleg ennek „köszönhető”, hogy 90. születésnapján Orbán Viktor miniszterelnök nem köszöntötte fel a világhírű tudóst.

Szerintem példaértékű, hogy ez a kis, törékeny asszonyka, ember tudott maradni az embertelenségben!  Nyugodjék békében, egy igaz demokratát veszítettünk el személyében!

ábrahám