Mértékadó közgazdászok szerint sajnos a 2020-as év gazdasági szempontból tragikus lehet, hiszen nemhogy növekedésre nem lehet számítani, hanem inkább arra, hogy visszaesik a nemzeti jövedelem, és szűkített újratermelés fog bekövetkezni, ami azt jelenti, hogy negatív tartományba esik a nemzeti össztermék, azaz a GDP növekedése ebben az évben.
Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy grandiózus, egyedülálló, soha nem látott intézkedések következnek a gazdaság élénkítésére vonatkozóan. A baj csak az, hogy ezek az intézkedések nem érintik azokat az embereket, munkavállalókat, akik elveszítik munkahelyüket. Mert hiába jelentenek be moratóriumot a hitelek visszafizetésére, vagy az adók csökkentésére, ezek az intézkedések csak azokat érintik pozitívan, akik munkaviszonyban vannak.
Orbán Viktor kijelentette azt is, hogy nem segélyeket adunk, hanem az elvégzett munkáért juttatást, azaz bért, mert mi úgymond munkaalapú társadalom vagyunk. A munkaalapú társadalom fogalma Marx Károly nevéhez kötődik, aki fennen hirdette, hogy a munkavállalót a tőkésnek meg kell fizetnie, mert ez biztosítja neki és családja számára a megélhetést.
Aztán megfogalmazódott olyan gondolat is, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék! Úgy látszik miniszterelnökünk ezeket a fogalmakat jól megjegyezte még tanulmányai során, és ezeket a mostani vészhelyzetben is érvényre akarja juttatni. Csak a baj az, hogy itt egy teljesen rendhagyó helyzet alakult ki, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Ez a helyzet új módszereket kíván meg.
Nyugat-európai példák vannak arra, hogy ha részmunkaidőben foglalkoztatják a munkavállalókat, akkor az állam aktívan besegít a munkaadónak a munkavállaló kifizetésében. Ez Nyugat-Európában, de Kelet-Európában is különböző mértékű, 40-80 %-ig terjed. Ezt el is nevezték német nyelvterületen kurcz arbeitnek, azaz magyar fordításban rövidített munkaidőnek. Az elképzelés a ténylegesen letöltött rövidített munkaidőre ad támogatást, azaz valóban a munkát dotálja.
Viszont Magyarországon a kieső munkaidőt, illetve az azzal arányosított bért támogatja hetven százalékban a kormányzat, ami nyilván jóval kisebb támogatás a vetítési alap alacsony volta miatt. Nézzünk erre egy példát: tételezzük fel, hogy a bruttó bér kétszázezer forint, mely nyolc óra munkavégzésre értendő napi vonatkozásban. Ha csak hat órát dolgozik a dolgozó rövidített munkaidőben, akkor az állam a két óra, azaz egynegyed kieső időre ad támogatást, mely hetven százalék, legalább is Palkovics László miniszter tájékoztatása szerint. Arányosítva a havi bért, melynek egynegyede ötvenezer forint, melynek hetven százaléka már csak harmincöt ezer forintra adódik. A fennmaradó bérfizetési kötelezettség, azaz a százötvenezer forint a munkaadót terheli. Ez a modell nem alkalmas a kis- és családi vállalkozások támogatására, hiszen ha nincs piac, azaz forgalom, termelés sincs, és a munkaadó a tartalékából nem tudja kifizetni ezt a bérhányadot, ráadásul olyan munkáért, amely valójában nem is termelő munka, csak munkaviszony. A munkaadó erre a „lehetőségre” nyilvánvalóan a munkavállaló(k) elbocsátásával tud válaszolni, ha nem akar végleg tönkremenni.
Megjegyzendő, hogy ha olyan helyzet áll elő, mely előállhat a gazdaság nagy részének leállásával, akkor a munkahelyeket még akkor is meg kell őrizni, ha ott nem történik munkavégzés. Pénzt kell önteni a gazdaságba az államnak, mely a piac fenntartásához szükséges. Ez reálisan úgy történik, hogy a munkavállaló munkaviszonya nem szűnik meg, de nem is dolgozik a válság alatt, viszont bért kap az államtól. Így a piacon fizetőképes kereslet jelenik meg, mely elsősorban élelmiszervásárlásra fordítódik, a munkavállaló családjának létfenntartása érdekében. Ez egy nagyvonalú szociális támogatás, mely sajnos a kormány „grandiózus” gazdaságmentő csomagjából kimaradt.
Elképzelhető, hogy mi történik egy országban, ha egyik napról a másikra többszázezer ember elveszíti munkáját, és nem tudja eltartani családját. Ezt a spanyolok is felismerték, és ötszáz eurós alapjövedelem támogatásban részesíti az állam azokat, akik saját hibájukon kívül nem tudnak dolgozni, munkát végezni, de viszont a munkaviszonyuk a munkáltató által igazolva van. Ha elmúlik a járvány, akkor ezek az emberek átképzés és betanítás nélkül azonnal munkába tudnak állni a munkahelyükön.
Parragh László, amikor a tv-interjú közben kérdezték, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik elveszítik Magyarországon a munkájukat, széttárta a karját, és azt mondta, hogy velük nem tudunk mit kezdeni, mert annyi ember megy tönkre. Parragh László egyébként a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és mint ilyen a kormányzat szaktanácsadója is.
Az a fajta koncepció, amely a gazdaságélénkítés magyar kormányzati felfogása – úgy tűnik – hibás, hiszen a pénzügyi támogatás a nagyvállalkozásoknak szól, melyek így ezt a támogatást tőkefelhalmozásra fordíthatják. Ez nem más, mint a klientúra támogatása, főleg a turizmusban és vendéglátóiparban.
Mondják, a járvány akár a nyár végéig is eltarthat, ami nagyjából fél évet jelent. Akik elveszítették munkájukat, ezt az időszakot nem bírják ki a három hónap időtartamú úgynevezett munkahelykereső támogatással, pláne ha nincs is megüresedő munkahely.
Reméljük, hogy a kormányzat, mint ahogy azt neves magyar közgazdászok tették, felismeri ezt a vészhelyzetet és további intézkedést foganatosít a szociális szférában, melyre nagyon jó és kidolgozott példákat láthatunk a világban.
ábrahám
