Ezzel persze azt bizonyítani tudja a kormánypárt, hogy az egyetemi autonómiát figyelmen kívül hagyva – egy előzetes kitartó rábeszélés után – az egyetem rektora beadja a derekát, de azt már mégsem gondolhatta a javaslattevő, hogy Putyin a világ ura – legalább is az oroszok szerint – beleegyezik majd abba, hogy Budapest után egy vidéki kisvárosban – persze orosz mércével mérve – majd meg kell állnia, és végig kell hallgatnia az egyetem politikai dicsőítését.
Nem, Putyin nem ilyen, ő nem áll meg csak úgy egy plecsniért, mert neki szinte semmit sem jelent az egyébként rangos magyar egyetem odaítélt díszpolgári címe. Ezt bizonyította is, amikor a nevéhez köthető alapítvány által jó tízmillió forintot utalt át az egyetemnek a szóban forgó plecsniért. Mi pedig, magyarok, becsületünkben és önérzetünkben megalázva könyörgünk és szaladgálunk utána, hogy ugyan vegye már át a kitüntetését, várhatóan jövő év februárjában.
Putyin ezzel az ígéretével megmutatta azt is, hogy mire becsül bennünket, magyarokat, és szerinte hol a helyünk a sorban.
Jó, de ha Putyin mégsem érne rá, akkor küldjünk egy küldöttséget Moszkvába – mint a régi időkben – és adjuk át mi a kitüntetést. S ha történetesen a nagy cár, Putyin nem érne rá, valamelyik helyettesének adjuk át azt.
Ugye jó az ötlet, de én nem kérek érte honoráriumot, mint a Habony művek ötletelői, bár gondolatom „színvonala” körülbelül az övékével azonos.
Kocinkó
