„”Lehet Szlovákiával példálózni” – mondta sértődötten Gyurcsány Ferenc elhíresültté vált, 2006-os „el lehet innen menni”-s beszédében. Pedig talán épp a szlovák példa az, amibe kapaszkodni lehetne az ellenzék által elveszített parlamenti választások első évfordulóján. Ám ez utóbbi tanulságait máig nem sikerült feldolgozni – e hiányosságon igyekszik enyhíteni Fókuszban rovatunk elemzése. Zuzana Caputová, az első szlovák elnöknő személyében olyan új arc és hang jelent meg Európában – azon belül szűkebben vett térségünkben – ami a politikai közönybe fulladt magyar társadalmat is felrázhatná: nem a Fideszé a létező világok legjobbika. Világ rovatunk hétvégi európai választásokat elemző cikkeiből az is kiderül, hogy Ukrajnát és Törökországot is megcsapta a változás szele. Petro Porosenkót is jó eséllyel a politikai eliten kívülről jött független elnök követheti betonbiztosnak hitt székében. Orbán kebelbarátja pedig, a 16 éve hatalmon lévő török elnök, Recep Tayyip Erdogan a helyhatósági választások eredménye láttán szoktathatja magát a gondolathoz: hiába tartják országa legmeghatározóbb politikusának Kemal Atatürk óta, könnyen lehet, hogy ez már a vég kezdete.
Intő jel lehetne Orbán számára, hogy – mint arra a Szellem rovatunknak nyilatkozó Bernard-Henri Lévy francia filozófus is felhívja a figyelmet – a Putyin orosz elnök befolyása alá került országok törvényszerűen meggyengülnek. Erről a magyar miniszterelnöktől korábban közös kávézásra szóló meghívót kapott filozófus személyesen is elbeszélgetne Orbánnal, ám őt már kevéssé érdekli a fehérek közt egy európai. Ha diplomácia, szóba se jöhet Skandinávia – se Berlin, se London, se Párizs. Csak a jó meleg Afrika, ahol még akadnak olyan államok – igaz, ott sem mindegyik (például Angola) -, amelyek vezetői nem érzik kínosnak, ha közös fotón szerepelnek az országát a banánköztársaságok demokráciaszintjére züllesztő magyar kormányfővel.
Orbán Rejtő Jenő tollára kívánkozó zöld-foki-szigeteki útja kapcsán lapunk arra is fényt derít, hogy a segélyezés címén a fejlődő országoknak nyújtott hitelek, beruházások kezdeményezettjei – mit tesz isten – gyakran az itthonról már ismerős üzleti körök. Magyarország rovatunk Vő a barátság című írásában olvashatnak arról, hogy az úr nem csak lámpást adott az Eliost Tiborcz Istvánéktól átvevő, Mészáros Lőrinccel is gyakran együtt mozgó tulajdonosok kezébe. Az Orbán által Vietnamnak megígért, magyar közreműködéssel, 20 milliárd forintból felépülő Can Tho-i kórház kivitelezésére is ők kaptak megbízást. A részletek éppúgy nem nyilvánosak, mint a Paks II.-szerződés esetében. Mivel a HVG által kiperelt dokumentumok több részlete a bírósági döntés után is titkos, a lényeg a szemnek továbbra is láthatatlan. Szintén csak az arra érdemesítettek csodálkozhattak rá a hétvégi Fasion Weeken felvonultatott ruhakölteményekre. A rendezvényen – mint Gazdaság rovatunkban olvasható – Orbán Ráhel és baráti köre egyértelműen a szakma tudtára adta, ki viseli a nadrágot a nemzetstratégiai ágazattá nyilvánított, állami pénzekkel kibélelt divatiparban. De hogy a plebs is ízelítőt kapjon a legújabb trendekből: a napokban utcára került óriásplakátokon Rogán Cecília, született miniszterfeleség egy alakformáló sportruha-kollekció modelljeként domborít. S ha Magyarországra is beköszöntene a változás, még azzal sem magyarázkodhatna, hogy „fiatal voltam, és kellett a pénz”.
Eddig a cikk. Változás van a világban, többek között Szlovákiában is, ahol egy liberálisnak mondott jogásznő Zuzana Caputová lett az elnöknő, mely tény eleve alapjaiban rengeti meg a Visegrádi Négyek szövetségét. Hiszen most már csak Visegrádi Egyekről beszélhetünk, mely alatt az Orbán Viktor vezette Magyarország értendő. Ugyanis a csehek sokkal jobban beilleszkednek a nyugat-európai világba, mint mi, magyarok, az előbb említett Szlovákia is igyekszik felzárkózni, a negyvenmillió lelket számláló Lengyelország pedig nem épít orosz atomreaktort, mint mi, magyarok Pakson, hiszen a lengyelek – már csak történelmük miatt is – igen csak szemben állnak a Putyin vezette Oroszországgal. Ukrajnában és Törökországban is változások vannak, mely intő jel valóban Orbán Viktor számára, nevezetesen az, hogy ahol Oroszország „segít” – melyet nem érdektelenül tesz -, ott, abban az országban meggyengül a gazdaság, és politikailag is egyre zavarosabbá válik a helyzet.
Az is kiderül a felvezető cikkből, hogy akár a Zöld-foki-szigetekről van szó, akár Vietnámról, a magyar segítségnyújtás kedvezményezettjei az Orbán Viktorhoz közelálló oligarchák, így Tiborcz István és Mészáros Lőrinc. Kórházat építünk Vietnamban súlyos tízmilliárdokért, itthon viszont a kormányzat nem ad elég pénzt a kórházak működtetésére, s ezt a problémát úgy akarja megoldani, hogy a kórházigazgatókat váltja le sorozatban.
A divatszakmába is betörtek Orbán oligarchái, Rogán Cecília már manökenként szerepel – korát és miniszterfeleség mivoltát meghazudtolva.
Május 26-a viszont döntő fordulatot hozhat Európa életébe, mert akkor dől el az, hogy az Európai Parlamentben ki kit győz le, marad-e Európa toleráns kereszténydemokrata néppártja a vezető erő, vagy az olasz belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, Matteo Salvini által vezetett szélsőjobb befolyása növekszik-e meg. Az olasz belügyminiszter mindenkit meghívott az új frakció felállításában érdekelteket, egyedül Orbán Viktort nem. Arra hivatkozva, hogy ő még mindig – bár felfüggesztve – az Európai Néppárt tagja pártjával együtt. Igaz, Salvini – ígérete szerint – személyesen fog Budapestre látogatni még az EP választások előtt.
Május 26. után azonban – az EP választások eredményétől függően – várható, hogy Orbán kilép az Európai Kereszténydemokrata Néppártból, és persze abból a kalitkából, melybe őt – felfüggesztése miatt – bezárták béna kacsaként a Néppártiak. Földcsuszamlás jellegű változások azért nem várhatók, de egy biztos, Orbán Viktor pávatánc politikájával az EU politikai palettájának szélére sodródott.
Nekünk, magyaroknak nem maradt más hátra, minthogy május végén el kell menni szavazni, hogy megmentsük Európát!
ábrahám
