A cikk szerint „Nagykőrös városa elkötelezett település a családok, a gyermekek mellett, mindamellett, hogy őrizzük keresztény, nemzeti polgári hagyományainkat”. Hogy a szerző Horváth Tibor kinek a nevében és felhatalmazásával ír egyes szám többes személyben, az nem derül ki. Reméljük, nem abból fakad ez a fogalmazásmód, hogy ő, aki egy másik megyéből jár át a városba dolgozni, annyira felsőbbrendűnek érzi magát, hogy meg akarja mondani nekünk, nagykőrösieknek, mire gondoljunk, mi a helyes?
A zászlók egyébként kikerültek Budapesten a főpolgármesteri hivatal épületére is. Karácsony Gergely főpolgármester ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozta: “a családok támogatása nem lehet pártpolitikai kérdés. Mindannyiunk érdeke, hogy egy olyan városban éljünk, amely ösztönzi a gyermekvállalást, és ahol szívesen alapítanak a városlakók családot”.
A főpolgármester szavaival nem lehet vitatkozni. Sajnos Nagykőrös vezetői nem ebből az irányból közelítik meg a kérdést, ők inkább a keresztény hagyományokat emlegetik, ami meglehetősen nevetséges akkor, amikor Czira Szabolcs személyében egy volt kommunista MSZMP-tag ül a polgármesteri székben.
Pedig ráférne a városra is a gyermekvállalás ösztönzése, mert a lakosságszám alakulásából az derül ki, hogy Nagykőrösön nem szívesen alapítanak családot az itt élő fiatalok. Mindezt a számok mutatják: a Magyar Államkincstár adatszolgáltatása alapján Nagykőrös állandó lakosainak száma 2019. január 1-jén 23851 fő volt. Ezzel szemben 2009. január 1-jén még majdnem 25 ezren voltunk, 24936 fő volt a lakosság száma, ami tíz év múltán bőven 24 ezer alá csökkenve 1085 fővel kevesebb.
könyvelő
