Mert igaz az, hogy a fentiek hiányában a társadalom csupa lelki sérült, önmagát is gyűlölő és megvető embert hoz létre. Az emberek befele fordulnak, nem bíznak a másikban, bizalmatlanok a hatósággal, a politikával szemben. Pedig egy modern társadalomnak nem így kellene működnie. Hiszen ez egy ördögi kör, mert az ilyen társadalmat, közösséget alkotó emberek sokkal hajlamosabbak a rossz döntésekre, és persze a helytelen cselekedetekre is.

A gyűlölet elpusztítja a társadalmat, nem kell hozzá fegyver, hiszen a legveszélyesebb dolog egy társadalom számára az, ha megosztottá válik, és elveszíti a hitét önmagában és a jövőjében.

Sajnos ezeket a jelenségeket láthatjuk és tapasztalhatjuk ma Magyarországon, azzal tetézve, hogy a népesség folyamatosan fogy, a társadalom megosztottsága, a generációs szakadék - fiatal és idős között - egyre inkább növekszik. Ráadásul a mai hatalmi politika szinte tudatosan mérgezi a társadalmat, tehetséges embereket lerángatva a földre, és abba beletaposva, míg más tehetségteleneket az egekig emel. Pusztán csak azért, mert ők a hűbéri végrehajtói és alattvalói a mai tekintélyelvű illiberális társadalomnak. Persze ideig-óráig a hatalom meg is tudja fizetni őket ezért a „hűségükért”, hitükért. Ezek a kiszolgáló személyek, akik a politika szolgálólányai, azért annyit tudnak, hogy e rendszer hiányában ők bizony szürke tagjai lennének egy versenyképes valódi polgári társadalomnak…
Azt is tudni lehet, hogy egy ilyen erőszakosan deformált társadalomban mindannyian elszenvedő alanyai, és egyben hordozói is vagyunk az előítéleteknek…

Ha két magyar beszélget a piacon vagy az utcán, szinte biztosra vehető, hogy az ott nem lévő harmadikat szidja. Ezek a vélemények, előítéletek persze felületesek, és sokszor nem is igazak, hiszen ezeket a politika által irányított, és a népre zúdított propaganda váltja ki.

Ma fennen hirdetjük, hogy mi, magyarok semmiért sem lehetünk hibáztathatóak, minden rosszat az ellenfeleink, vagy az ellenségeink okoznak nekünk. Elfeledkezünk arról, hogy ma nincsen idegen katona Magyarországon, de ennek ellenére nincs társadalmi béke sem, pedig formálisan szabadok lennénk! A magyar a magyart támadja kitartóan és kibékíthetetlenül.
Ezt nagyobb pusztításnak tartom jelenkori társadalmunkban, mint az anyagi visszaéléseket, a korrupciót, ami persze szintén súlyos dolog.
Hát igen, ez a társadalom így önmagára veszélyes, és bátran ki is mondhatjuk, önpusztító, mert nem ismer el semmit és senkit sem, és mindent leépíteni, rombolni akar.
Ezért sokan elhagyják az országot, mert ezt a társadalmi légkört képtelenek elviselni.

Talán egyszer majd jobb idők következnek…

Kocinkó