Most a legjobb úton haladunk afelé, hogy ezt az EU-n kívüli életet megismerhessük mi, magyarok.

Persze nem eszik olyan forrón a kását, de a magyar kormány több olyan törvényi intézkedést is tett, melynek hatására az Európa Parlament megszavazta az úgynevezett hetedik cikkely életbe léptetését hazánk ellen. Persze itt egy pontosítást kell tenni, valójában nem Magyarország, hanem a magyar kormány ellen. Ilyen még nem volt az EU történetében, de ez velünk, magyarokkal mégis csak megtörtént. Köszönhetően a CEU ellehetetlenítését szolgáló törvényjavaslat gyors, konzultáció nélküli hatályba léptetésének, a készülő civilek elleni törvénynek, a migránsokkal szemben elfoglalt álláspontnak. Pedig a nagyjából másfél ezer migráns befogadását lehetővé tevő indítványt maga Orbán Viktor is megszavazta Brüsszelben, és alá is írta.

Úgy tűnik, hogy a jövő évi parlamenti választásoknak rendel alá mindent külpolitikailag is az Orbán-kormány, bizonygatván azt, hogy ők mint a végvári vitézek, megvédik Magyarországot. Az ellen az EU ellen, amely egyébként úgy „lazán” ötmilliárd Eurót biztosít hazánknak a felzárkóztatáshoz, ami irdatlan összeg, kereken ezerötszáz milliárd forint!

A hetedik cikkely kilátásba helyezése igen komoly figyelmeztetés Orbánnak, mivel ezt hatvanhét Európa Néppárti képviselő is megszavazta. Persze ahhoz, hogy Magyarország Európa Parlamenti szavazati jogát megvonják, vagy végül évek múltán kizárják az Európai Unióból, vajmi kevés a reális esély, mivel ellenszavazat nélkül kell elfogadni ezeket a szankciókat. A lengyelek – akik hasonló eljárás elé néznek – úgyis mellettünk szavaznának, tehát a végső szankciókra biztosan nem kerülhet sor.

Viszont az Orbán-kormányt rendkívül zavarja az, hogy az EP elrendelte a magyarországi demokrácia hibáinak kivizsgálását, és ez az eljárás a jövő évi választási évre is kitolódik.

Érthetetlen ezek után az, hogy miért megy ilyen rendíthetetlenül szembe az Orbán-kormány az EU-val,

és miért tesz olyan nyilatkozatokat Pekingben Orbán Viktor, hogy a Nyugat ideje lejárt. Annak a Nyugatnak az ideje, mely szövetségi rendszerbe mi is, magyarok is tartozunk.

El lehet persze játszadozni azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Orbán Viktor megmarad liberálisnak, és nem válik ilyen autokrata, diktátori vénákat felmutató országvezetővé.

Hogyan állna például a szegénység ügye?
Ma négymillió ember él a szegénységi küszöb közelében vagy alatta, többszázezer gyermek éhezik. Mindeközben a középosztály folyamatosan csúszik lefelé egzisztenciálisan és erkölcsileg is. Eljutottunk odáig, hogy akik kereső állásban vannak, azok sem tudnak elvárható módon élni, mert keresetük a szociálisan kiszámítható, nagyjából nettó nyolcvanezer forint értéken van.

Nem beszéltünk a mintegy kétmillió nyugdíjasról, akiknek zöme hatvanezer forint körüli nyugdíjra jogosult csak. Ez kifejezetten nyomorba taszítja egy életen át dolgozókat, akiknek fogyasztói kosara sajnos a gyógyszerekre, a rezsire és a megélhetési minimumra korlátozódik. Nem beszélve arról, hogy az Orbán vezette kabinet a háromezer milliárd forint értéket kitevő magánnyugdíj pénztárakbeli megtakarítást lényegében lenyúlta, azaz az átlagembert nem ösztönzi a magántakarékosságra, miközben az állami nyugdíjrendszer nem biztosít elegendő létalapot.

A demokráciából „illiberális demokrácia” lett, a gazdaságpolitikából pedig a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika. Ma ott tartunk, hogy az évi ötmilliárd Eurós Uniós támogatás nélkül a magyar GDP-növekedés nulla lenne!

Az oktatásügy, az egészségügy romokban, a politikai közbeszéd pedig a legprimitívebb indulatokat szabadítja el.

Kell-e nekünk, magyaroknak mindenáron harcolnunk, küzdenünk valaki vagy valami ellen? Miért kell ennek a kormánynak újabb és újabb ellenségképet kreálnia most az EU-ban, és konkrétan a több mint nyolcvan éves Soros György személyében?

Kell-e nekünk Keletre nyitnunk, miközben ez a kormány váltig azt hangoztatja, hogy mi mentjük meg a Nyugatot? Az ország tele van Soros és Simicska plakátokkal, melyet kénytelenek vagyunk bámulni azzal a vegyes félelemmel, hogy ugyan mi lesz még itt 2018-ban, a választások évében?

Mi, magyarok a történelmünk során sosem hallgattunk senkire sem, és nem tudtunk egyetlen szövetségi rendszerben sem tartósan együttműködni. Mi az életünket arra áldozzuk, hogy politikát csinálunk, és egy nem valós világban élünk.
Orbánék erre jöttek rá, és ezt ki is használják.

Önfejűek vagyunk, és mint annyiszor a történelem során, várható, hogy ismét elbukunk...

ábrahám