Amikor az Unió viszont ellentámadásba megy át, akkor jogi úton akarja kivédeni ezt az ellentámadást, és mindent latba vet, így az időhúzást, a jogi értelmezés kiskapuit, és a tekintélyelvűséget is.

Az Európai Unió egy olyan közösség, melyet azért hoztak létre, és máig is működtetnek, hogy a nemzetek egymás iránti szolidaritásával, a szuverenitás egy részének kölcsönös feladásával, a közös európai célokért működjenek együtt a tagállamok. Ez eddig eredményes is volt, mert 1945., a II. Világháború befejezése óta nem volt háború ezen a kontinensen.

Eddig Orbán Viktor mindig mást mondott itthon, mint Brüsszelben. Itthon óriásplakátok hirdetik, hogy állítsuk meg Brüsszelt, ott viszont – némi vita után – látszólag mindenben egyetért az Európai Unióval. Ezt hívta ő pávatáncnak. Megjegyezvén, hogy az ottani, brüsszeli bürokratákra még egy magyar kócerájt sem bízna rá.

Az Európai Unió ötmilliárd Eurót biztosít Magyarország számára évente, a felzárkóztatásra. Orbánék ezt úgy tekintik, mint egy biankó csekket, amiről ügyeskedve pénzt lehet levenni, de hogy aztán azt mire, kire és hogyan költi a magyar kormány, és milyen országot épít belőle, abba már ne szóljon bele senki sem! Még az sem, aki a pénzt adja, jelesül Brüsszel. Sajnos a brüsszeli támogatás – a magyar pályázati rendszer miatt – a korrupció melegágya, és a mesés meggazdagodás lehetősége lett egyes kiváltságosok számára. Ha aztán Brüsszel számonkérésbe, retorzióba kezd, akkor miniszterelnökünk az áldozat szerepébe menekül. Ő egy szövetségen belül meg akarja védeni hazánk szuverenitását, holott az EU-tagság nem egészen erről szól. Sajnos az Orbán Viktor által értelmezett „nemzeti szuverenitás” gyakorlatilag megfelel az egykori királyi hatalomnak, s ez ma már, a XXI. században az önkény szinonimája.

Sajnos tanúi lehetünk ennek, amikor a polgárokat feudális alattvalóként kezeli az állam, jogfosztja őket a fékek és ellensúlyok kiiktatásával, és a félelemkeltés, az államtól való függőség felemlegetése sem idegen ettől a rendszertől.

A tanulási lehetőség, a tudomány és a sajtószabadság szűkítésének és felszámolásának tanúi lehetünk, miközben a jelenlegi hatalom bebetonozza magát. Egy világ összeesküvés virtuális világát vetíti elénk a kormányzat, ahol a fő ellenség, és minden rossznak a mozgatórugója egy 87 éves, magát magyarnak valló zsidó idős ember, aki – a magyar kormány szerint – uralja a világot. Pedig ez az idős ember taníttatta ki még a ’80-as évek végén Angliában magát Orbán Viktort is. Most meg a magyar kormány – hálából – a CEU-t (Közép-Európai Egyetemet) támadja politikailag. Pedig jó néhány magyar fideszes politikus is ott végzett.

A helyi „ingyenes” hivatalos sajtó már odáig jutott a következtetésben, hogy a nagykőrösi civileket is Soros György mozgatja, pusztán csak azért, mert a címlapunkon hirdetve, szolidárisak vagyunk a CEU-val. Igaz, ez nem tényállítás, csak sejtető vélemény! Dübörög tehát a propagandagépezet, mely szerint, ha egy 12 éves gyerek szintjén 12 betűs mondatot közölnek 12x a polgárokkal, akkor azok azt el is hiszik. Nem beszélnek az ipari méretű pályázati pénzlopásról, a civilek folyamatos vegzálásáról, csak a „migráncsokról” szól a fáma, mert tudják, hogy azzal riogathatják az egyszerű magyar embereket.

A propagandistákat csak egy valami érdekli, legyen jövőre mintegy kétmillió hitben és révületben leledző Fideszre szavazó, mert akkor ez a hatalom szinte örökre megmaradhat. Azt már nem mérlegeli senki sem, hogy ez a kisebbség ezzel a buta diktatúrájával, és esetenként egy tál lencséért cserébe tönkreteszi ezt az országot.

A kérdés már csak az nekünk, magyarok számára, hogy Európa Orbán nélkül, vagy Orbán Viktor az európai tagság nélkül?

Úgy gondolom, hogy ez gyermekeink és unokáink miatt ez a kérdés nem lehet kérdés, mert ismét jó háromszázezer jól képzett magyar ember tervezi azt, hogy elhagyja ezt az országot, és Nyugatra megy. Így már közel egymillió ember fog külföldön alapvetően az EU-ban dolgozni…

ábrahám