Az igazság az, hogy a miniszterelnök e mondat előtt annyit mondott még, hogy ha a gazdasági mutatók engedik, akkor nyugdíjat emelek!

Régen, a feudális uralkodóknál volt használatos ez a fejedelmi többes, most ez a fejedelmi egyes! Ezt az egyes szám első személyben megfogalmazott mondatot már jól kielemezte a média. Ennek lényege az volt, hogy nem a miniszterelnök emel egyes szám első személyben nyugdíjat, hanem ezt a képviseleti demokráciában több minisztérium, sőt a parlament is kell, hogy jóváhagyja, nem utolsósorban tényleg jónak kell lennie ehhez az ország gazdasági teljesítőképességének.

Viszont, ha belegondolunk, miniszterelnökünk nagyon is pontosan fejezte ki magát, legalább is, ami a jelen magyar gyakorlatot illeti. Hiszen jó ideje már, hogy minden kérdésben ő dönt, sőt még a Puskás Stadion építkezését (volt Népstadion) is saját maga felügyeli. Ezek szerint mindenben ő az illetékes elvtárs…

A mai magyar hatalmi gazdasági és politikai centralizáció egy olyan kacsalábon forgó társadalmat eredményezett, amely mostanra válik mindannyiunk számára ismertté. A király meztelen, hiszen most már jól látható, hogy személyesen dönti el, milyen legyen az oktatás szerkezete, és ő ítélte feleslegesnek, hogy a leendő melósok, akik szerelő szalagok mellett dolgoznak, ne tömjék tele a fejüket „haszontalan” tudással, és ő határozta meg azt is, hogy milyen legyen a mai magyar egészségügy, mert nekünk az ebben az állapotában is jó. Azt is számon tartja, hogy kik az aktuális kegyencek, és kiket kell éppen ejteni, amikor a hatalom, értsd alatta személyesen a miniszterelnök, már megunta őket. Az alattvalók ott követik el a legnagyobb hibát, amikor önállósodni igyekszenek, és így óhatatlanul szembekerülnek a centrális politikai erőtérrel, azaz magával Orbán Viktorral. Az alvezérek nagy része viszi el a balhét, a külvilág szemében teljesen hülyének, hozzá nem értőnek láttatva magukat, de hát megkapják a hatalom kezéből a jól megérdemelt kockacukrot, és tűrnek. Ezért kapják a fizetésüket.

Bizony nem kell ahhoz torz személyiségűnek lenni, sérült lélekkel rendelkezni, hogy a hatalom gyakorlója ilyen egyeduralmi viszonyokat alakítson ki ebben az országban.
Orbán Viktort sem lenne szabad démonizálni, sem pszichológiai vizsgálatnak alávetni, mert a sok hajbókoló, dönteni nem tudó beosztott és alattvaló miatt lett ilyen, amilyen.

Sosem tartottam helyénvalónak és ízlésesnek, ha egy politikus magánéletében, vagy gyermekkori neveltetésében vájkálnak holmi újságírók. Azt sem tartom persze helyesnek, hogy Orbán Viktor betoppan - propaganda célok miatt – a tájékozatlan Bözsi nénihez.

Most tehát ott tartunk, hogy mindenütt dúl a verbális erőszak, a fenyegetés, viszkető tenyér, vagy Bayer Zsolt „örökbecsű” mondatai („taknyukon, vérükön, stb.”).
Kérdezem én, így megyünk-e tovább, vagy megállunk itt, az emelem a nyugdíjat komikus és tragikus elszólásnál.

Bözsi nénik, Jani bácsik ébresztő!

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben