Legutóbb Orbán Viktor Horthy Miklós „elévülhetetlen” érdemeit méltatta, holott tudván-tudja azt, hogy Horthy Miklósnak a II. Világháborúban játszott szerepe a magyar, az európai, de a világ közvéleménye szerint sem egyértelműen elfogadott. Gondoljunk csak a revanspolitikára, a Holokausztra, és arra, hogy a fasiszta Németország utolsó csatlósai voltunk, és nem tudtunk kiugrani ebből az igazságtalan – magyar szempontból – óriási erkölcsi- és vérveszteséggel járó háborúból.
Szerény véleményem szerint ez a múltidézés egyrészt a Fidesz részéről szavazatszerzésre irányul, másrészt pedig a bizonytalan jövővel szemben próbál az embereknek a múltidézéssel valamiféle támaszt adni a jelenlegi politika.
Másrészt, ha valamelyik politikus, vagy párt feltűnően sokat foglalkozik a múlttal, az lehet annak a jele is, hogy nincs igazán mondanivalója a jelenről és a jövőről. A mai kor igen csak kemény problémáira nem lehet elavult történelmi dogmákban megoldást keresni és találni.
A jelen kor vezető politikusainak az volna a feladatuk, hogy új utakat keresve dolgozzák ki a jobb életesélyhez vezető utat, mert őket azért választottuk, hogy ezt megtegyék, és így a következő nemzedék majd egy jobb Magyarországon él, élhet. És nem azért, hogy a múlton merengjenek.
A múlt folyamatos felemlegetése, ami ráadásul nem is egyértelmű, nem fogja megoldani a szegénységet, nem teremt több munkahelyet, és nem hozza meg a valódi gazdasági fellendülést.
De persze arra éppen elegendő, hogy elterelje a figyelmet a közvélemény tekintetében a jelen kor problémáiról. De ezt csak ideig-óráig lehet megtenni, mert nem a szavak, hanem a tettek a döntőek még a politikában is.
egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben
