booked.net

Hírdetés

Olvasói levél: Egyre jobban lemaradunk

2017. július 12., szerda 16:59

Magyarországot rendkívül súlyosan érintő cikket közölt pár napja a Magyar Nemzet. Bemutatja az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat) grafikonját, hogyan változott a magyar és a román egy főre eső GDP valamint az egy főre eső fogyasztás az elmúlt 20 évben:

Ha az EU átlagát 100-nak vesszük, akkor pl. 2000-ben Romániában a GDP még csak 26 %-a volt az EU átlagának, míg a magyar a román érték duplája, 51 % volt. Tavaly ez az érték 67, illetve 59 %. Az egy főre jutó román fogyasztás viszont 2016-ban már megelőzte a magyart! 2016 óta tehát a románok már jobban élnek, életszínvonaluk magasabb, mint a magyaroké. Mi Albániával és Bulgáriával Európa utolsó 3 országa közé estünk vissza. Sajnos nem az állami plakátoknak, a tényeknek kell hinnünk! Az a propaganda, hogy Magyarország „erős, büszke ország”, csak a Garancsy, Tiborc (×Orbán Ráhel), Mészáros, Andy Vajna és még 1-2 kiválasztottra érvényes, az ország lakosságára sajnos a független statisztika érvényesül.


Nem is csoda, ha az EU-tól kapott Euro-milliárdokat nem iparfejlesztésre, munkaerőképzésre (oktatás), egészség megőrzésre fordítja államunk, hanem olyan óriás beruházásokra, mint a szuperstadionok építése, vagy a Paks-2 beruházás, ami még el se kezdődött, de máris 10 milliárdokat öltek bele.  Ezek az építkezések és beruházások hasznot nem hajtanak, kizárólag arra valók, hogy a többszörös túlszámlázással a fenti kiválasztottak zsebeit tömjék ki vele, sőt még utána a fenntartásukra is óriási összegeket kell költeni. A stadionok nézőszáma ugyanis semmit nem nőtt, inkább egyre csökken a kiábrándító foci szereplésünk miatt. Az országot járó sofőrök figyeltek fel rá, hogy az ország városközpontjainak immár fele ki van térkövezve, több méter széles járdák, nagy terek kaptak ”díszkő” burkolatot. Kell is a betonkocka meg a szegélykő, hiszen akkor a papa, Orbán Győző műkőgyára nem tudná hova tenni a napi tízezerszám készülő köveket. Nézem, itt nálunk a kövek alá nem a Dunából kikanalazott, kész sódert rakják, vagy esetleg a szintén könnyen kitermelhető marosi homokot, hanem a gépsorokon apróra zúzott többféle méretre kirostált kőzúzalékot. Ugyan kinek a kőfejtőjéből származik, és hányszoros áron és haszonnal hozható ez létre a sóderhez képest? Nem is szólva arról, hogy a kitermelés helyén maradó óriás gödör évszázadokig a táj terméketlen sebe marad. De ugyan ki törődik mindezzel az ő kompániájukban?  A lényeg a saját hasznuk!

Baky Miklós

Kapcsolódó hírek

Programajánló

Hírdetés

Minden jog fenntarva