Bizony sűríteni kell a találkozásokat a régi barátokkal, a volt iskolatársakkal, mert az idő szédítő tempóban tizedeli már a mi korosztályunkat.
A beszélgetések témája is változóban van, hiszen csak a színész barátom az egyetlen, aki az új szerelméről mesél…
Beszél az unokámmal egykorú kislányáról, viszont a többiek csak panaszkodnak, kinek ez fáj, kinek az, és melyik ismerősük halt meg.

De van abban valami jó, hogy nap, mint nap mégsem ugyanazokkal a gondokkal kelünk és fekszünk, mint a mai középkorúak, akiket idős korom ellenére nem irigyelek. Mert őket nyomasztja a mindennapi megélhetés és a család fenntartásának gondja-baja. Hiába mossák az agyukat szebbnél szebb statisztikai adatokkal, évtizedes csúcsokat döntögető eredményekkel, mindannyian tudják-tudjuk, hogy a valóság egészen más. A „nagy víz” messze eső partján élő lányom is olvasgatja a Magyarországról a „jó híreket”, az ottani lapokban. Csodálkozik azon, hogy Magyarországon egyre többen dolgoznak, szinte teljes a foglalkoztatottság! De akkor miért panaszkodnak egykori osztálytársai, hogy nekik már nyugdíjuk sem lesz. Onnan nézve egyáltalán nem érthető, hogy az egész csak propaganda, s az sem érthető, hogy vészesen fogy a munkaképes korúak száma. Az sem érthető, hogy az állami statisztikákban miért számítják be a közmunkásokat, meg azokat is, akik már régen elhagyták az országot, s valahol Nyugaton találták meg a boldogulásukat?
Külföldön nem ritka a 3-4 gyermek egyetlen családfenntartó keresetéből nevelve. Ott a szociális háló is nagyon erős.
 

Magyarországon viszont itt azt hirdetik, hogy senkit sem hagynak az út szélén. A valóság ezzel szemben az, hogy aki nem elég erős és képzett ember, azt egész egyszerűen belökik az árokba. Azért kong a vészharang hazánkban is, hogy alacsony a születések száma, és emiatt évi harmincnyolcezer fővel, azaz egy kisváros lakosságának megfelelő létszámmal csökken a népesség.
De hát hadd fussanak azok a napok, hetek és évek…
A közelgő baráti találkozások, beszélgetések reménye kárpótol…

egy nyugdíjas olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben